Galambos Ferenc, akit Pilisborosjenő Község Önkormányzata saját halottjának tekint, két ciklusban is önkormányzati képviselő volt, 2006-ban kapott díszpolgári címet. Most, hogy minden eddigi Hírmondó elérhető már mindenki számára online, megtaláltuk az ebből az alkalomból született cikket is Kozáry Vilmos tollából, amelyből idéznék pár gondolatot megemlékezésül:

Galambos Ferenccel, Feri bácsival mindenhol találkozhattunk a faluban: úgy volt jelen életünkben, hogy nemcsak a falubeliek, de a vendégek, látogatók is láthatták, élvezhették munkájának gyümölcseit. Sváb ősei büszkék lehetnek rá, hűen szolgálta az otthonról hozott hitet, a hagyomány tiszteletét, és tettrekészsége például szolgálhat mindannyiunk számára. Ő volt a falu szürke eminenciása, magát a rá jellemző öniróniával a templom szolgájának is nevezte. 

Sokan ismerték őt nem csak a német kisebbséghez tartozó falubeliek, de az újonnan beköltözők is. 2006-ban Pilisborosjenő község díszpolgárai sorába választotta őt.

1934-ben látta meg a napvilágot Borosjenőn, és ez a falu maradt kalandos, dolgos életének középpontjában. Műszaki szakemberként 4 kontinensen képviselte hazáját, végigjárta a Közel- és Távol-Kelet, valamint Dél-Amerika kikötőit, éveket töltött Egyiptomban, és a magyar-német anyanyelv mellett megtanult angolul, arabul és spanyolul is.

Több ciklusban is önkormányzati képviselő volt (1990 és 1994 között, 1998 és 2006 között), vezette a Szociális bizottságot és a Kulturális bizottságot is, elnökhelyettese volt a Német Kisebbségi Önkormányzatnak. 

Ő indította el az első Faluvédő mozgalmat, alapító tagja volt a Német Dalkörnek. A sváb kisebbségnek nem csak átvitt értelemben, de a szó fizikai értelmében is zászlóvivője volt. Fáradhatatlan közéleti emberként ismertük őt. Egyik legmaradandóbb teljesítménye a falu tájházának és a hozzá csatlakozó szabadtéri színpadnak az áldozatos és sok időt, kreativitást igénylő építésvezetése volt. Mindemellett megtalálhattuk őt a falu rendezvényein szendvicskenés közben, vagy a templomkertben füvet nyírva, és sokszor szorgoskodott itt is az évszázados sírköveket felújítva.

Fáradhatatlan és lelkes közéleti, közösségi ember volt.

A díszpolgári cím kapcsán vele készült interjúban mondta magáról a következőket:

„Ami igazán fontos számomra: a tisztesség, a becsületesség, a felebaráti kapcsolatok, mások megbecsülése, a vallási meggyőződés, a család és a szülőhely szeretete valamint az, hogy soha ne égessek fel hidakat magam mögött.

Fontos az is, hogy a családot boldognak lássam, és a közösséget alkotó módon tudjam szolgálni. Az életet valóban komolyan kell venni és értelmezni, a tudást pedig csak úgy érdemes hasznosítani, hogy a következő generációnak is hasznára váljon!”

2006 volt az az év is, amikor – neki is köszönhetően – a Sváb Tájház megnyílt. Tovább kutatva munkássága után a Hírmondókban tapasztalni, hogy mennyire fontos volt neki a másokkal való törődés és a hagyományok továbbadása. Kukoricatermesztésről tartott előadást, templomtörténetről írt cikket, de olvasható tőle régi mézes csók recept is. 2003-ban részt vett amatőr művészeti kiállításon is műveivel, ugyanis a Níluson hajózva ceruzarajzokat készített, hiszen vezető szerelőként és tengeri hajók átadójaként sok országba és tengeri kikötőbe jutott el. Ő újította fel a templom ajtajának zsanér pántjait is, neki is köszönhetjük a Kálvária megújulását. De szervezett kedvezményes nemzeti zászló akciót is, hogy méltó módon diszíthesse fel mindenki a házát nemzeti ünnepeinken. 1998-ban pedig az árvízkárosultak megsegítésére jótékonysági koncertet szervezett. 2000-ben, amikor kárpátaljai iskolások érkeztek a falunkba, ő is fogadott be közülük, ugyanekkor millenniumi emléktáblát készíttetett a Polgármesteri Hivatal falára. Szegedi Ferenc így köszöntötte 70. születésnapján: “Sokat tapasztalt ember, aki meg tudta őrizni méltóságát és hitét, emberségét és becsületét, fiatalokat meghazudtoló lendületét és erejét a legnehezebb időkben is.”

Legyen számunkra is minta a Pilisborosjenőért és az itteni emberekért leélt élete. 

Köszönünk mindent, Isten nyugosztaljon!

Jávor Csaba 

Fotók: Windisch László – Akikre büszkék lehetünk c. film (YouTube)