Pilisborosjenő díszpolgárai
Dr. Venesz Ilona 1981-től 25 éven át volt Pilisborosjenő és Üröm körzeti-, majd később gyermekorvosa. 2021-ben – díszpolgári kitüntetésének évében, amikor a 80. születésnapját is ülte – épp 40 éve kezdte el falunkban a munkáját.
Doktornő a Budapesti Orvostudományi Egyetemre járt. A Schöpf- Mérei Kórház koraszülött és csecsemő osztályán dolgozott 8 éven át, majd a gyerekgyógyász szakvizsgához szükséges gyakorlatokat több kórház gyermek osztályán végezte. Gyerekorvosként először Óbudán dolgozott, innen került át Üröm- Pilisborosjenőre 1981-ben. 2006-ig nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Most sok időt tölt a családjával és sokat olvas. 2 gyermeke és 2 unokája van. Büszke gyermekeire és boldog nagymama. Férje Király Zsolt kertész mérnök volt.
A doktornő kiemelkedő szakmai tudással rendelkezett, amelyet a praxisába tartozók elismertek. Betegei, valamint a gyermekek szülei mindig bizalommal fordultak hozzá. Kedves bölcsességével, tapasztalatával, komolyságával és higgadtságával képes volt megnyugtatni a beteg gyerekeket és a szüleiket is. Generációk nőttek fel orvosi tevékenysége védőernyője alatt. Amellett, hogy a korszak szakmai lehetőségein belül sikeresen és szakszerűen kezelte a betegségeket, átadott egy szemléletmódot is, amellyel a betegségek mibenlétét, kezelését, életmódbéli összefüggéseit is igyekezett megértetni, sőt a megfelelő esetekben útmutatást is adott a betegségekkel kapcsolatos nehézségek elviselésére. Ezt a higgadt és objektív szemléletmódot egykori páciensei átadták és átadják saját gyerekeknek, unokáiknak, ily módon tevékenységének pozitív hatása most is jelen van Pilisborosjenőn. Gyermekorvosként a kis- és nagygyermekes szülők, családok életében olyan biztos pont volt, akire a mai napig szeretettel és hálával lehet gondolni. Emellett a falu életének is meghatározó alakja volt, kisugárzásának közösségépítő ereje még ma is érezhető.

Stankovics János 2021.
(született 1940. 04. 13.) a Bakonyaljáról származik. 1951-ben elvették a család malmát, Budapestre került elektroműszerész-tanulónak. 1958-ban a kispesti Műszergyárban helyezkedett el, ott ismerte meg feleségét is, Henczl Ilonát, aki mindenben társa. 1979-ben vettek telket Pilisborosjenőn, a mai Kevélyhegyi úton, melyet eleinte hétvégente látogattak, majd 2000. június 14-én – építkezést és nyugdíjazást követően – véglegesen kiköltöztek Budapestről. A nyolcvanas években csak gyalog lehetett feljutni a hegyre az agyagos, csúszós úton, nagy szerepe van abban, hogy ma már van aszfaltos út, közvilágítás, vezetékes víz és csatorna a belterület határáig.
János első civil akciója az volt a ‘80-as évek elején, hogy sínkövet hozatott az útra. A sikeres akció után a közvilágítás szervezésében vállalt aktív szerepet, ugyanis 1987-ig áram sem volt a hegyen. 1990-ben valósult meg az aszfaltos út lakossági gyűjtésből, melyet ő koordinált. 1995–96-ban a csatornaépítés szervezésén dolgozott. Ugyanekkor, szintén lakossági hozzájárulással, megépült egy törpe vízmű a Csalogány köz sarkán, amely azóta 15 család vízellátását biztosítja – ebben is nagy szerepe volt. János azóta is a Kevélyhegyi út szépítésén, rendben tartásán dolgozik, saját pénzén kukákat helyezett ki a turistáknak. 2014-ben, szintén a lakók anyagi hozzájárulásával, kialakították a pihenőt. Ma is rendszeresen készít tájékoztató anyagokat szomszédainak hasznos telefonszámokkal, információkkal. Évekig vállalta a Hírmondó eljuttatását 120 családhoz, 2019-ben segített az utcanevek feltérképezésében.