Pilisborosjenő díszpolgárai
Dr. Venesz Ilona 1981-től 25 éven át volt Pilisborosjenő és Üröm körzeti-, majd később gyermekorvosa. 2021-ben – díszpolgári kitüntetésének évében, amikor a 80. születésnapját is ülte – épp 40 éve kezdte el falunkban a munkáját.
Doktornő a Budapesti Orvostudományi Egyetemre járt. A Schöpf- Mérei Kórház koraszülött és csecsemő osztályán dolgozott 8 éven át, majd a gyerekgyógyász szakvizsgához szükséges gyakorlatokat több kórház gyermek osztályán végezte. Gyerekorvosként először Óbudán dolgozott, innen került át Üröm- Pilisborosjenőre 1981-ben. 2006-ig nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Most sok időt tölt a családjával és sokat olvas. 2 gyermeke és 2 unokája van. Büszke gyermekeire és boldog nagymama. Férje Király Zsolt kertész mérnök volt.
A doktornő kiemelkedő szakmai tudással rendelkezett, amelyet a praxisába tartozók elismertek. Betegei, valamint a gyermekek szülei mindig bizalommal fordultak hozzá. Kedves bölcsességével, tapasztalatával, komolyságával és higgadtságával képes volt megnyugtatni a beteg gyerekeket és a szüleiket is. Generációk nőttek fel orvosi tevékenysége védőernyője alatt. Amellett, hogy a korszak szakmai lehetőségein belül sikeresen és szakszerűen kezelte a betegségeket, átadott egy szemléletmódot is, amellyel a betegségek mibenlétét, kezelését, életmódbéli összefüggéseit is igyekezett megértetni, sőt a megfelelő esetekben útmutatást is adott a betegségekkel kapcsolatos nehézségek elviselésére. Ezt a higgadt és objektív szemléletmódot egykori páciensei átadták és átadják saját gyerekeknek, unokáiknak, ily módon tevékenységének pozitív hatása most is jelen van Pilisborosjenőn. Gyermekorvosként a kis- és nagygyermekes szülők, családok életében olyan biztos pont volt, akire a mai napig szeretettel és hálával lehet gondolni. Emellett a falu életének is meghatározó alakja volt, kisugárzásának közösségépítő ereje még ma is érezhető.
1940.03.31-én született, 1988 óta lakik Pilisborosjenőn. Feleségével immár 58 éve házasok, három gyermeket neveltek fel, hét unokájuk és három dédunokájuk van. Nagykállóban nevelkedett, mert édesapja ott kapott állást. Édesapja nyomdokait követve kertészmérnök lett, a Kertészeti Egyetemen végzett. Három gyermekük közül kettő szintén agrármérnöki képesítést szerzett. Huszonhat éven keresztül dolgozott a termelésben, a Pilisvölgye TSZ-ben a hetvenes évek közepétől ő felügyelte hat település település, köztük Pilisborosjenő teljes mezőgazdasági tevékenységét. Még Pomázon laktak, amikor a pilisborosjenői hegyoldalban az elgazosodott területen gyümölcsfák, szőlőfajták maradványait fedezte fel. Mivel mindig is szőlőtelepítésre vágyott, elhatározta, hogy újra meghonosítja Pilisborosjenőn a szőlőművelést. Elkezdett hát maga köré lelkes csapatot verbuválni, és 1983-ban elindult az ültetés. A 22 fővel megalakult hegyközség elnöke Czigány Ferenc, szakmai vezetője pedig Fiál Ferenc lett. Az első szüretre 1986-ban került sor, sokan kedvet kaptak és egyre gyarapodott a megművelt szőlőterület. Feri bácsi pilisborosjenői tevékenysége azonban nem csak a szőlő újbóli meghonosítására korlátozódott, hiszen Czigány Ferenc iskolaigazgató hívó szavára tíz éven át tanította a kisdiákokat biológiára az általános iskolában. Ehhez a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárképző intézetében középiskolai tanári képesítést szerzett. Amikor Üröm és Pilisborosjenő kettévált és megalakult a mai iskola helyén működő Pedagógus továbbképző Intézet, pedagógiai szaktanácsadóként dolgozott.Stankovics János 2021.
(született 1940. 04. 13.) a Bakonyaljáról származik. 1951-ben elvették a család malmát, Budapestre került elektroműszerész-tanulónak. 1958-ban a kispesti Műszergyárban helyezkedett el, ott ismerte meg feleségét is, Henczl Ilonát, aki mindenben társa. 1979-ben vettek telket Pilisborosjenőn, a mai Kevélyhegyi úton, melyet eleinte hétvégente látogattak, majd 2000. június 14-én – építkezést és nyugdíjazást követően – véglegesen kiköltöztek Budapestről. A nyolcvanas években csak gyalog lehetett feljutni a hegyre az agyagos, csúszós úton, nagy szerepe van abban, hogy ma már van aszfaltos út, közvilágítás, vezetékes víz és csatorna a belterület határáig.
János első civil akciója az volt a ‘80-as évek elején, hogy sínkövet hozatott az útra. A sikeres akció után a közvilágítás szervezésében vállalt aktív szerepet, ugyanis 1987-ig áram sem volt a hegyen. 1990-ben valósult meg az aszfaltos út lakossági gyűjtésből, melyet ő koordinált. 1995–96-ban a csatornaépítés szervezésén dolgozott. Ugyanekkor, szintén lakossági hozzájárulással, megépült egy törpe vízmű a Csalogány köz sarkán, amely azóta 15 család vízellátását biztosítja – ebben is nagy szerepe volt. János azóta is a Kevélyhegyi út szépítésén, rendben tartásán dolgozik, saját pénzén kukákat helyezett ki a turistáknak. 2014-ben, szintén a lakók anyagi hozzájárulásával, kialakították a pihenőt. Ma is rendszeresen készít tájékoztató anyagokat szomszédainak hasznos telefonszámokkal, információkkal. Évekig vállalta a Hírmondó eljuttatását 120 családhoz, 2019-ben segített az utcanevek feltérképezésében.