Az egyházi év nem egyezik a világi évvel, a naptár kezdetével. Az egyházi év az adventtel kezdődik.

Hideg, ködös hajnalokon lámpások fénye mellett ment a falu népe — gyerekek, idősek is a hajnali misére, a rorátéra. Advent utolsó hetében az asszonyok régi szokás szerint csoportokban jártak „szállást keresni” (a Szent Család számára) nyolc napig — nyolcan egy csoportban, mindegyik házban találkoztak, ahol kitették a Szent Család képét, imádkoztak, énekelték az ilyenkor szokásos szövegeket. Így minden napra jutott szállásadó. Karácsony előestéjén az utolsó háznál maradt a szentkép, ahol megőrizték a következő évre.

Karácsonyra mindenki készült, de nem volt akkora bevásárlási láz, mint manapság. Szerényebb, de bensőségesebb előkészületek folytak gyerekek, felnőttek részéről. Mikor már a pincétől a padlásig minden ragyogott, a konyhában is végeztek az előkészületekkel, kora délután megjelentek a nagyobb gyerekek „Christkindlspiel”-t, a kis Jézus születését játszották a szereplők énekelve és kérdés–felelet alakjában ősi szokás szerint német nyelvű előadásban. Több csoport is járta a falut, de csak a szereplők változtak. A házaknál ajándékot, pénzt kaptak. Az izgalommal várakozó gyerekek számára közben kinyílt az ajtó, és megjelent a várva várt karácsonyfa, alatta az ajándékokkal – persze, nem olyan mértékben mint ma, – de az öröm annál nagyobb volt. A vacsora borlevesből és rántott pontyból állt, beiglivel. Az éjféli misét mindenki megvárta. Az asszonyok befejezték a házimunkát, imádkoztak. A férfiak kártyáztak. A fiatalok összejártak teázni. Tea, sütemény, keksz mellett várták az éjféli misére hívó harangszót. Indulás előtt a gazda az istállóban megetette az állatokat, hogy azok is ébren legyenek a kis Jézus születésekor. Ilyenkor a szépen feldíszített templom szűknek bizonyult.

Másnap, nagykarácsony az év egyik legnagyobb ünnepe. A templomon kívül litánia után a rokonokat illett meglátogatni, ha a gyerekek még nem jöttek az ajándékért, azt elvinni nekik.

December 27-én János napja a borszentelés ideje, illett meginni a János-áldást, mások borát is megkóstolni. Beköszöntött az év vége, Szent Szilveszter pápa ünnepe az év utolsó napja. Az egész falu a templomban gyűlt össze hálaadásra. Nagy ünnepélyességgel, fúvós zene kíséretével folyt az egyházi szertartás. A végén a templomtéren a zenekar játszott, majd a résztvevők elvonultak abba a kocsmába, ahol a szilveszteri legénybál hamarosan kezdődött.

Másnap újév, a gyerekek házról-házra jártak boldog új évet kívánni. Mindenhol pénzt kaptak, rokonok, komák, közeli ismerősök házánál többet. A hosszú adventi csend után megkezdődött az első táncmulatság mindenki számára.

Vízkereszt ünnepéhez, január 6-ához is kapcsolódik népszokás. Ilyenkor csak fiúk jártak házról házra három királynak,  napkeleti bölcseknek öltözve a betlehemi csillaggal, szintén énekelve adták elő a történetét németül. Az ajtókra az évszám közé felírták a három király nevének kezdőbetűit: 19 + K + M + B + 46. Természetesen ilyenkor is pénzt kaptak.

Gröschl György – Gröschl Györgyné Götz Mária: SZÜLŐFÖLDÜNK PILISBOROSJENŐ (Pilisborosjenő Község Önkormányzata 2000)