Néhány évvel ezelőtt, amikor a falu ikonikus zöldségeséről, Pistyúr Katalinról született írás Máté Kriszta tollából a Zsákfalvi Riporterben, a cikk egy egészen konkrét, szinte prófétai kívánsággal zárult: „Amikor betérek oda, mindig megáll az idő… Ha Kati már nem lesz zöldséges Kati, akkor a boltocskában feltétlenül Kati álljon: ehhez ragaszkodom.”

Nos, úgy tűnik, az univerzum – vagy éppen a falu sorskönyve – meghallgatta a kérést. Pistyúr Kati, aki negyven éven át – a Donald rágós, válltöméses nyolcvanas évektől kezdve egészen mostanáig – állt a pult mögött, hajnalban kelt, mosolygott és adta a főzéshez a jótanácsokat, ezen a nyáron végleg letette a kötényt, hogy megérdemelt nyugdíjas éveit élvezhesse. Negyven év egyetlen pult mögött felfoghatatlan idő. Hálásak vagyunk neki az évtizedekért, a friss áruért, a beszélgetésekért. Búcsúzunk a „régi” Katitól, de ahogy azt megírtuk: a zöldséges pultja mögött ezentúl is Kati várja a pilisborosjenőieket. Ismerkedjünk meg az „új” Katival!

Kereskedelem, három műszak és a saját út

Bár sokaknak ismerős lehet az arca, az új tulajdonos, Kati történetét kevesen ismerik. Eredetileg a Komárom-Esztergom megyei Bajnáról származik, és lassan harmadik éve lakik Pilisborosjenőn. Akik a helyi viszonyokat jobban ismerik, azoknak talán úgy is be lehet őt azonosítani, mint Zoli, a falu jól ismert, sokat dolgozó autószerelőjének párját. Kapcsolatuk egy sokfelvonásos, régi történet, amely néhány éve ért abba a szakaszba, hogy Kati ide is költözött.

Kati nem a semmiből csöppent a pult mögé, vérbeli kereskedő és vendéglátós múlttal rendelkezik. „Kereskedelmit végeztem, nagyon sokáig vendéglátóztam, de annak tizenöt év a szavatossági ideje, úgyhogy utána váltottam” – meséli. Az élete sosem volt mentes a kőkemény munkától: húsz évig egyedül nevelte a lányát, amihez emberfeletti kitartás kellett. Hogy megteremtse a megélhetést, sokszor három műszakban dolgozott a Gyermelyi tésztagyárban, vagy épp a nyergesújfalui szénszálgyárban. Keményen hajtott, hogy a lányát elindíthassa az életben. Miután a lánya felnőtt és kirepült – ma már saját párjával él boldogan –, Kati úgy érezte, eljött az idő, hogy végre a saját álmaira is koncentráljon.

Legutóbb egy neves hazai édesipari cégnél dolgozott, ahová nagy reményekkel érkezett, de a hazai munkaerőpiac árnyoldalaival találta szembe magát: be nem tartott ígéretekkel, kifizetetlen túlórákkal és a dolgozók kizsigerelésével. Amikor a nyár elején végleg betelt a pohár, felmondott. Ekkor jött a sorsfordító hír.

„Mi lenne, ha megpróbálnánk?”

Zoli, Kati párja a nyár folyamán beszélgetett a „régi” Kati férjével, Lőrinc bácsival, így tudta meg, hogy a nyár végén végleg bezár a bolt. Zoli – akit Kati egy rendkívül kreatív, lelkes és a tettek mezejére gyorsan rálépő emberként jellemez – rögtön otthon is előállt az ötlettel: Mi lenne, ha átvennénk?

Kati, a sokat látott kereskedő realista szemmel nézte a helyzetet. Tudta, hogy ez nem csak annyi, hogy a régi Kati kilép, az új meg be. Új árukészlet, új stílus, új beszerzési források kellettek. Végül Zoli megtakarítását és Kati évtizedes tapasztalatát összetéve döntöttek úgy: belevágnak. Befektetnek magukba, és megteremtik a saját, helyi üzletüket.

Tisztelet a múltnak, kreativitás a jelennek

Aki mostanság benézett a kis üzletbe, láthatta a változást. A felújítás során Katiék rengeteg kreatív, saját kezű megoldást alkalmaztak. Nem drága, dizájner bútorokkal rendezték be a helyiséget, hanem saját ízlésükre formálták, lefestették a meglévő dolgokat, és újrahasznosítottak mindent, amit csak lehetett. Mindenféle barátságos dekorációk – köztük sajátkészítésűek is – teszik hívogatóvá az üzletet, némi átrendezéssel igyekeztek tágasabbá is tenni.

Ugyanakkor Katiék pontosan tudják, mekkora eszmei értéke van annak a négy évtizednek, ami az üzlet falai között zajlott. Éppen ezért a modernizálás mellett megható apróságokkal tisztelegnek az elődök előtt. Az új boltban helyet kapott a régi Kati ikonikus, nyitvatartás táblája, a mérleg, valamint egy igazi ereklye is: egy 125 éves mákdaráló, amely még a régi Kati szintén fűszeresként dolgozó édesanyjától maradt az üzletre. Ezek a tárgyak összekötik a múltat a jelennel, hidat képezve a generációk között.

Mentes termékek és friss áru: ne menj el a faluból!

Az újranyitás nemcsak küllemben, de a kínálatban is frissülést hoz. Katiék jelenleg is gőzerővel térképezik fel a legjobb beszerzési forrásokat, hogy a legkiválóbb ár-érték arányú portékát hozhassák el a pilisborosjenőieknek. A legnagyobb újdonság azonban az, hogy a klasszikus zöldség-gyümölcs kínálat mellett a bolt reagál a modern kor igényeire is: jelentős hangsúlyt kapnak majd a különböző „mentes” élelmiszerek. Kati célja egyszerű, de nagyszerű: „Az ember élete amúgy is csupa zaj és rohanás. Miért kellene minden apróságért elhagyni a falut? Azt szeretném, hogy az emberek itt helyben, nyugodt és barátságos körülmények között megkaphassanak mindent a főzéshez vagy a mindennapi étkezéshez.”

A szeptemberi nyitást már az egész falu izgatottan várja. Az ajtajukon bekukucskáló, érdeklődő tekintetek is azt bizonyítják: Pilisborosjenőnek szüksége van a kisboltra, a személyes kapcsolatra, és arra, hogy amikor a reggeli rohanásban vagy a délutáni séta közben benyitunk, egy ismerős, kedves arc mosolyogjon ránk a pult mögül.

Isten hozott a falu vérkeringésében, Kati! Kívánunk sok erőt, jó forgalmat, és legalább olyan hosszú, sikeres éveket, mint amilyeneket az elődöd tudhatott magáénak!

f.b.

Az írás a Pilisborosjenői Hírmondóban jelent meg.