Mikor e sorok születnek kedves Olvasó, akkor már javában tart az orosz-ukrán háború. Úgy ragadtam tollat, hogy nem lehet tudni mi lesz addigra. Mire az újság nyomtatásba, sőt a kezedbe kerül, nagyon sok hét fog még eltelni. A hírek, és szívünk is tele van a szívszorító helyzettel. Él bennünk a segítés vágya, még inkább él bennünk a béke iránti vágy. Vajon kedves Olvasó megszületett már az áhított béke, amikor ezeket a sorokat olvasod? Nem tudom, remélem, ha még nem is, de már a küszöbön áll. 

Szokták ilyenkor kérdezni, hogy Isten miért engedi meg a háborút? Egy nagyobb jó érdekében. Mi ez a nagyobb jó? Most még biztosan nem látjuk, tapasztaljuk pontosan. Ám egy nagy jót máris látunk! Összefogott a Nemzet, összefogott a Haza. Kisebb nagyobb települések, gazdagabbak-szegényebbek egyaránt tesznek, cselekednek. Keresik a módját, hogy miként tudnak segíteni embertársaikon. Nem azt nézik, hogy kicsoda-micsoda, nem azt nézik hívő-nem hívő. Azt kérdezik, hogy mit tudok Neked segíteni? Nem én akarom megmondani kívülről (felülről?), hogy mire van Neked szükséged. Megtanultuk mit jelent igaziból segíteni: a másik szükséglete alapján teszünk jót Vele.

Kedves Olvasó! Képzeld el, észrevettük egymásban az Embert! Észrevettük egymásban Isten teremtményiségünket, Isten képmásságunkat. Hihetetlen csoda történt, egy „nagyobb jó” már meg is született. Sok hasonló cselekedetet megéltünk a Covid járvány idején, de most még többet. Lehet ezért kellett a járvány tapasztalata, hogy erre felkészüljünk?

A szomorúságban és félelemben megszületett egy olyan hatalmas kincs, amire bizony mindig szükség van. Nagyon remélem kedves Olvasóm, hogy a béke megszületése, és a helyzet rendeződése után ez megmarad. Olyan jó volna nem elfeledni békeidőben sem. Sokszor éreztem anno, hogy vannak „kampány segítő időszakok”. Karácsonykor főleg. Mindig azt kérdeztem, de miért csak akkor? Hiszen szegények, rászorulók mindig vannak velünk. Békében is embertársak, felebarátok vagyunk. Lehet nem vagyunk mindig egy véleményen, de ez nem azt jelenti, hogy bánthatjuk a másikat, megalázva sárral dobáljuk.

Nagyböjti időszak van még kedves Olvasóm. Kérlek, vedd elő a Bibliád. Olvasd el a szenvedés történetében, Jézus milyen türelemmel, nem vitázva, köpködve hordozta a keresztjét. Pedig bizony fájdalmas, és megalázó volt. Micsoda példa mindannyiunk számára! Nem lázadt, hanem „szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.” (Jn 13,1) Ez az a lelkület, amire szükségünk van!

Egy másik világ van születőben? Ez biztos. Nem lesz már olyan, amilyen volt. Megváltoztunk. Olyan dolgokat éltünk meg, olyan dolgokat éltünk át, amikre gondolni sem mertünk korábban. Viszont az biztos, hogy az új világ, nem olyan, mint amilyen a régi volt. Rájöttünk, hogy sok minden igenis csak rajtunk, rajtad múlik kedves Olvasóm. Mi (Te) lehetünk jobbak, szeretetteljesebbek, egymásra figyelőbbek, segítőkészebbek. Az egymásért való cselekvést is megőrizhetjük, saját közösségünkben, Községünkben. Mennyi apró jóságból-szeretetből egy hatalmas jó dolog született. Őrizd meg ezt részben magadnak, és őrizd meg ezt a jövőnek is úgy, hogy tovább teszed, és adod már most.

Üdvözlet, és áldás a múltból, Péter atya

Plébániai elérhetőségek: 2096. Üröm, Fő utca 47. Tel. (+36) 26/950-879, és a Facebookon

Kép: Jézus Krisztus szobrot visznek ki az ukrajnai Lviv örmény katedrálisból, hogy egy bunkerban tárolják. Utoljára erre a II. világháborúban került sor. (Forrás: Tim Le Berre, Facebook)