Az egész élete az önfeladásról szólt. A zene és a családja érdekében hajlandó volt a háttérben állni. A család ismert zeneművész család, magasan kvalifikált művészférjjel, zenész és hangász gyerekekkel, ahonnan még az állami kitüntetések sem hiányoznak. A férj – Matuz István – Kossuth-díja, illetve az egyik gyermek – Matuz Gergely – Liszt-díja talán rávilágít arra, mit is jelenthet ebben a családban a háttérben állni.
Vas Katalin Piroska 1952-ben született filmrendező és szociálpszichológus szülőktől. Alsófokú zenei tanulmányait és kedvenc hangszerét, a gordonkát középfokon a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. Tanulmányai alatt több országos és nemzetközi gordonkaverseny díjazottja volt. A Zeneakadémián Friss Antal és Banda Ede voltak a mesterei, a kamarazenét pedig Kurtág György és Mihály András vezetése alatt végezte. Főiskolai tanulmányai alatt az Új Zenei Stúdió zenekarának csellistája volt. 1975-ben a Jeunesses Musicales világzenekar tagjaként európai hangversenykörúton vett részt, egy évre rá 1976-ban diplomázott a Zeneakadémián. Ugyanezen évben kötött házasságot férjével, Matuz Istvánnal. 1978-81 között férjével és Gergely fiával hosszabb-rövidebb ideig Párizsban élt. A párizsi évek alatt Katalin gyakran lépett fel a 2E2M (dőző, dőzem), az Itininaire nevű együttesekben, a kutatóintézetben pedig hangszerének általa felfedezett hangzási lehetőségeit rendszerezte. 1982-ben hazaköltöztek és megszületett János nevű második gyermekük.
Franciaországi zenei élményei folytatásaként, már Budapesten került kapcsolatba a XX. század nagy magyar zeneszerzőjének, Lajtha Lászlónak itthon élő özvegyével, akitől megkapta a szerző egyik kvintettjének kézíratát, és azon fáradozott, hogy ezt a jelentős kamaraművet az Editio Musica megjelentesse. Lajtha László művei mellett Katalin csellóművészi repertoárjában nagy szerepet kaptak idősebb és ifjabb magyar zeneszerzők művei is. Férjével többször előadták az idős mester, Farkas Ferenc Dialoghi című duóját, amely kéziratán a szerző kezeírásával ez áll: Matuz Istvánéknak. Oktatási tevékenysége a debreceni zeneművészeti főiskolán indult, majd a szegedin folytatódott. Budapesten a VII. kerületi Molnár Antal Zeneiskolában tanított, ahol Császár Valéria kolléganőjével megalakította a növendékekből és tanárokból álló Erzsébetvárosi Vonósok Kamarazenekart. A zenekarral bejárták szinte egész Európát.
A család 2000-ben Pilisborosjenőre költözött, ahol Katalin zeneiskolát alapított, melyet nyugdíjba meneteléig nagy-nagy szeretettel, odaadással, tagozatvezetőként irányított. 2004-ben megszervezte az Eufória című koncertsorozatot, a Jenő napi koncerteket, amelyek egyikén az államtól kapott új hangversenyzongorát is felavatták. Oktatói, tagozatvezetői tevékenységének elismeréseképpen 2005-ben megkapta a Pilisborosjenőért nevű kitüntetést. 2007-ben pedig a zenei oktatásban végzett kiemelkedő munkájáért az ARTISJUS díjat.
Nyugdíjazása után ismét aktívan koncertezett, Bach, Händel, Haydn, s természetesen kortárs magyar művek előadójaként. 2020-tól tanított Ürömön, ahol tanártársai és tanítványai részéről egyaránt magas megbecsültségnek örvendett. Az ürömi bölcsődében pedig szórakozva, játékosan vezette be a kisgyermekeket a zene titkaiba. A mindennapi életben, bármilyen problémával fordultak is hozzá, első kérdése az volt: „Miben, mit tudok segíteni?” És segített, mindenütt, mindenben, amiben tudott.
Dienes Dóra igazgató
