Jelenleg több mint 33 millió európai szenved a parlagfűtől, és a kutatók előrejelzése szerint 2060-ra 77 millióra nő a megbetegedések száma az éghajlatváltozás miatt. Egyetlen növény akár egymilliárd pollent is termelhet szezononként, és ezek több mint ezer kilométert utazhatnak a szélben. Ne becsüljük alá a parlagfüvet! Ma már majdnem az összes kontinensen megvetette a lábát, és ezzel egyre nagyobb ökológiai és közegészségügyi problémát okoz. Nem véletlen, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) a világ első 100 invazív, kártékony és veszélyes növénye közé sorolta. Hazánkban hozzávetőlegesen 5–700 ezer hektár a részben vagy egészen parlagfűvel szennyezett terület nagysága.

A parlagfű Magyarországon nem őshonos (invazív), először az 1920-as években jelent meg országunk déli részén, majd 1945 után kezdett el robbanásszerűen terjedni főként a gabonaszállító kereskedelmi útvonalak mentén. Mára az egész országban megtalálható. Egynyári növény, virágzása általában július végén kezdődik, és egészen októberig, a talaj menti fagyokig tart. Legintenzívebb időszaka az augusztus közepétől kezdődő, szeptember közepéig tartó néhány hét. Egyetlen növény 50–60 ezer magot is hozhat, amelyek akár 30–40 évig is csíraképesek. Egy egyed 2–8 millió pollenszemet termelhet, amelyek 100 km-es távolságra is eljuthatnak. A parlagfűvel szennyezett területek nagyban kötődnek az ember tevékenységeihez, különösképpen a mezőgazdasághoz. A leginkább érintett területek a megritkult táblaszélek, a kiszáradt belvízfoltok, a parlagon hagyott vagy időszakosan nem művelt területek és az árokpartok. A városokban a növény az elhanyagolt építési területeken érzi magát igazán otthon. A parlagfű gyorsan megjelenik és gyorsan terjed. De ha egy területet huzamosabb ideig nem bolygatunk, megtelepszik rajta egy szélesebb növénypaletta, és az őshonos gyomok 3–5 év alatt képesek kiszorítani a parlagfüvet. Jogszabály írja elő, hogy amennyiben egy területen nagyobb mennyiségben fordul elő virágzó parlagfű, ezért a terület tulajdonosa vagy a bérlője felel. 2019-ben megszigorították a szabályt, és rövidítették a türelmi időt. A növény irtását már virágzása előtt érdemes megkezdeni. Otthon, a kertben hatékony megoldás a gyomlálás és a kapálás. Ha a kapa élével a gyökérnél sújtunk le, a növény nem hajt ki többet. Nagyobb területeken a kaszálás az egyedüli lehetőség. Itt viszont számítani kell arra, hogy viszonylag gyorsan és több hajtással nő vissza a növény, ezért az időjárástól függően évente 2–4 alkalommal is el kell végezni a munkát. A Nébih munkatársai földi és drónos megfigyelést alkalmaznak, melyet kerékpáros felderítéssel egészítettek ki. PBR Parlagfű Bejelentő Rendszeren keresztül mi is segíthetjük a munkájukat. A weboldalon vagy telefonos applikáción keresztül bárki jelezheti, ha szennyezett területet talált. A cél nem a besúgás, hanem az, hogy a lakosságot is bevonják a védekezésbe. Mivel a parlagfű jellemzően kevésbé forgalmas területeken burjánzik, felkutatása nehézkes.

Az első tévhit, amellyel le kell számolnunk, a növény nevéből ered. A parlagfű latin neve Ambrosia artemisiifolia. Ez alapján sokan tévesen az ókori görög istenek ambróziájával hozzák kapcsolatba. Pedig semmi köze nem lehet hozzá, mivel Európában csak a 18. században jelent meg, és nevét Carl von Linné, svéd természettudós adta. A név egyébként Szent Ambrusra utal. Egy-két évtizede kapott szárnyra az a gondolat, hogy a parlagfű gyógynövény. Ez részben marketing fogás: számtalan parlagfű alapú készítményt dobtak piacra ezt a hullámot meglovagolva. Az interneten olyanokat is lehet olvasni, hogy vértisztító, gyulladáscsökkentő és májvédő hatású gyógynövény. De ennek nincs alapja, hiszen még az őshazájában sincs az alkalmazott gyógynövények listáján, nemhogy Európában. Dr. Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa elmondta, hogy egy másik tévhit is létezik: ha a növényt fogyasztjuk, ezzel csökkentjük az allergiánkat. A valóságban ilyen immunizálás nem működik!

Forrás: Greendex