Frivaldszky Bernadett: Hogy vagytok egy héttel a bábfesztivál után? Leülepedtek a hatások? 

Keresztény Tamás: Nagyon fáradtak vagyunk. De igazából nagyon elégedetten és boldogan. Három nappal utána, még frissiben leültünk Jávor Csabával, a Faluház vezetőjével, főszervező társunkkal levonni a tanulságokat. Jövőre néhány dolgot másképpen fogunk csinálni. De alapvetően mámoros volt az egész élmény! 

Nagy Petra: Így van. A másnapot mind a hárman kivettük szabadnapnak. Átaludtuk majdnem az egészet. Mindenünk fájt. Közben meg azon pörögtünk, hogy mit fogunk jövőre máshogy csinálni. 

Bernadett: Tehát akkor felesleges a kérdés, hogy lesz-e jövőre is?

Petra: Igény, az van rá. Ezt érzékeljük!

Bernadett: Milyen visszajelzések jöttek, akár a fellépőktől, akár a résztvevőktől?

Petra: Többen jöttek oda hozzánk a fesztivál vége felé, hogy ez mennyire jó, ilyen nincs is, és hogy mennyire hálásak. Facebookon is igen sok visszajelzés érkezett, sőt leveleket is kaptunk kettőt, hármat. És senki nem szólta meg a fesztivált! A Magamura társulat már itt volt csütörtöktől, és úgy érezték, itt otthonra lelnének. Minden fellépő azt mondja, hogy Pilisborosjenő egy pokolian jó hely, látszik, hogy jó a közösségünk. Meg voltak hatva, hogy az első fesztiválnak a részesei lehettek. 

Tamás: Igen. Nagyon jó visszajelzések jöttek. Ami nekem jólesik, hogy technikailag is. Dicsérték azt, hogy felkészültünk a színpaddal, hogy volt például háttérfüggöny.

Petra: A Faust például a teremben kaphatott színpadot is, hála Jávor Csabának. Az a tapasztalatunk a fesztiválrészvételekkel, hogy gyakran több a nehezítő körülmény. Mi próbáltunk magunkból kiindulni, mégiscsak színházi emberek vagyunk, tehát nekünk is ez lenne az igényünk, ha az előadás megkívánja. Jólesett, hogy ezt a törekvést visszaigazolták a fellépőink. Mancsi például azt írta, hogy ez egy szép KEZDET.

Tamás: Annyival egészíteném ki, hogy Csabának a szervezői képessége nélkül mindez nem tudott volna így megvalósulni…  és hogy semmire nem mondott nemet, hanem mindenre azt, hogy hogyan lehet megoldani. 

Bernadett: A bábműfajra magára hogyan reagáltak a nézők? 

Tamás: A Faust után több embertől is kaptunk megdöbbent visszajelzést. Nem is számítottak arra, hogy ez ilyen is tud lenni. A szombat délutáni két fellépőnk, a Ziránó Színház és a Fabók Mancsi bábszínháza kapcsán is azt láttam egyértelműen, hogy a szülőknek is nagyon jó szórakozás volt. Nem az volt, hogy elvisszük a gyereket, mi pedig valahogyan kibírjuk, hanem nagyon mosolygós és nevetős szülők voltak.

Petra: Láttam olyan arcokat, többet is a Fauston is, a Mancsin is, hogy rám néztek, hogy ez marha jó. Leesett nekik az, hogy mennyire nincsenek korlátai meg keretei ennek a műfajnak, és hogy micsoda színészi alázat meg tehetség kell ahhoz, hogy bizonyos képek, formák, technikák működni tudjanak. 

Bernadett: Az egész közegből érződik, hogy valami hihetetlenül speciális. Nem tudom a szavakat rá, de nemcsak az az érték, amit művészetileg leraknak az asztalra, illetve hogy annak az is a része, hogy milyenek azok az emberek, akik csinálják. 

Petra: Az előadás előtt itt volt nálunk Csaba, Milcsi és Szilárd. Ettük az anyukám készítette lecsót. Ültünk Tomival és néztük ezeket a nagy embereket, és az volt bennünk, hogy ez most végre megtörténik!! Egy másodperc alatt kapcsolódtak egymáshoz. Pont ezeket a találkozásokat szeretnénk nagyon összehozni a faluban a fesztivállal és a bábosok varázsával.

Bernadett: Mind pilisborosjenőiek voltak, akik itt voltak? 

Petra: Nem. Jöttek Ürömről, jöttek ki Budapestről is. Az előadások mind teltházasak voltak.

Tamás: A másfél nap alatt nagyjából 200-250 embert mozdítottunk meg, ami első alkalommal szerintem nagyon jó. Ennek mi nagyon örülünk. 

Petra: Jövőre találkozunk!

 

Az írás a Pilisborosjenői Hírmondóban jelent meg.