Nyári szünetben sokszor halljuk az „unatkozó” gyerek gyakori kérdését: anya, úgy unatkozom, nézhetek egy kis mesét? De tényleg unatkozik a gyermekünk? Mit jelent az unalom, és miért nem jó a könnyebbik utat, a tv-t, tabletet választani?

Sok szakértő szerint nem dogma, hogy ne tévézzen a gyerek, vannak helyzetek, pl. nyaralás a nagyinál, ahol van tévé, és ezt rugalmasan kell kezelni. Abban azonban nemcsak a Waldorf-pedagógusok, hanem egyre több pszichológus, orvos is egyetért, hogy nem tesz jót a képernyő kisgyerekkorban, mert beszédfejlődési zavar, hiperaktivitás, koncentrációs- és alvászavar is kialakulhat a hatására. A korai tévézés, tabletezés, mobilozás befolyásolja a fejlődő idegrendszert, megöli a kreativitást, a fantáziát.

Waldorfos szülőként sem a teljes tiltást képviselem, de korlátot, szabályt érdemes felállítani, ami nálunk a hétvégi, maximum napi 1,5 órás tévézést jelenti iskolaidőben. De mi legyen nyáron? Amikor itt a szabadság, és nyavalyog a gyerek az unalomtól, én meg hajlamos vagyok bedőlni neki. Pedig az unatkozás jó dolog.

Vekerdy Tamás, a 2019-ben elhunyt kiváló pszichológus mondta: fontos a sok információ, inger, program, tábor közben megpihenni, hiszen a megnyugvás, bambulás perceiből születik a kreativitás, onnan erednek az új ötletek. 

Ha határozottan nemet mondok a tévézési igény bejelentésére, és ezt kitartóan, többször megismétlem, akkor percek múlva valami kreatív tevékenységben merül el a gyermekem, és csodálatos munka kerül ki a kezei közül. 

Az unalomból tehát kreativitás születik, öröm, és siker. Fejlődik a gyerek problémamegoldó képessége, saját magára, belső igényeire figyel, és szabadon dönthet arról, hogy mivel is tölti az idejét. Unatkozni tehát időnként jó dolog.