Elszaladt a nyár, ami melegebb volt, mint a hivatalos mérések kezdete óta korábban bármikor: száraz volt és forró! Elsősorban a DMRV munkatársainak, de az ivóvizünket egyre tudatosabban használó lakosoknak is köszönet és hála: most nyáron nem volt vízhiány a falunkban, amit a korábbi években borzasztó érzés volt megélni. Másként kell terveznünk a kertjeinket, másként kell néznünk az árnyékot adó fákra, a zöld területeinkre. Jövő nyáron már kiülhetünk a patak partjára, a Faluház parkjába, a buszforduló mögé, és remélhetőleg addig átadásra kerülnek a falu ivóvízellátását nagymértékben javító DMRV fejlesztések is: dupla méretűre bővített ivóvíztározók, megnövelt teljesítményű, modern műszaki berendezések lehetővé teszik majd, hogy kétszer olyan gyorsan és dupla mennyiségű ivóvizet tudjon visszatölteni a DMRV a falut ellátó ivóvíztározókba. Kiépül egy közvetlen vezeték az ürömi víztározó és a mieink között – egy expressz vezeték, amivel tovább csökkenthető a vízhiány esélye mindkét településen. Ezekhez a DMRV által sikerrel megpályázott fejlesztésekhez nemcsak a víztározók környékén, de a szentendrei kutaktól kezdve az egész térségben fejleszteni kell, s nagyobb átmérőjű, illetve új csövek kerülnek a talajba Budakalászon és Ürömön is.

Befejeződött a tavalyi vis maior esemény miatt kapott belügyminisztériumi támogatás felhasználása, az akkori időjárás által az utakban okozott károkat kijavította az útépítő cég. Ennyi és csak ilyen módon felhasználható támogatást kaptunk: csak az özönvízszerű eső előtti állapotot lehetett belőle visszaállítani. Sem jobbat nem építhettünk, sem pedig a probléma újra kialakulását megelőző csapadékvíz elvezetés építésére nem lehetett felhasználni a belügyminisztériumi támogatást. Addig tudtunk nyújtózkodni, amíg a takarónk ért: nem áll rendelkezésre annyi forrás, hogy inkább önerőből és ezáltal rugalmasabban, tehát nemcsak tüneti kezelésre, hanem az úthibát előidéző okokra is figyelve fejlesszük a károsodott utakat.

Ezen a pénzügyileg meglehetősen kiszolgáltatott helyzeten feltétlen szeretnénk változtatni. Már 11 éve a helyi lakosok által befizetett személyi jövedelemadó (SZJA) teljes egészében az államkincstárba kerül, és szívhatja a fogát az a döntéshozó testület, amelyik korábban az SZJA-ból származó bevételek növelése céljával támogatta újabb területek belterületbe vonását! Nem marad már a faluban a gépjárműadó sem, sőt, behajtási díjat sem tud a tehergépjárműveknél kérni a falu. A falunk által is fizetett szolidaritási adó kivetésével teremt a Kormány forrásokat magának arra, hogy a nehéz helyzetben lévő településeket támogassa. Az idei nyár óta pedig a korábbiaknál is gyakrabban beszéltek vezető politikusok a sajtóban és nyilvános rendezvényeken arról, hogy terveik vannak a települési önkormányzatoknak a helyi cégek által befizetett iparűzési adójával. A helyi önkormányzatoktól elvennék egy részét, hogy a szükségesnek ítélt térségi fejlesztéseket ne más forrásból kelljen finanszírozni. Ráadásul a 2017 óta bekövetkezett közel 70%-os infláció is csökkentette a felhasználható pénz értékét.

Ez az egész kialakult helyzet így együtt nemcsak túlzott mértékben akadályozza az önkormányzat fejlesztési lehetőségeit, hanem a szinten tartáshoz, az üzemeltetési, karbantartási, fenntartási működési költségekre sem elég. A lapszám 4-5-6. oldalán ezekről bővebben is olvashatnak, és áttekinthetik, hogy miként nyúlnánk hozzá a helyi adók rendszeréhez, mellyel kapcsolatban lakossági fórumot is kezdeményezünk 2024. október 21-én.

Szép őszt kívánok mindannyiuknak, és remélem, találkozunk a rengeteg esemény, fórum, program, ünnep, bál, meghallgatás valamelyikén!

Tömöri Balázs