Diákcsere program indul testvértelepülésünk, Steinheim am Albuch és Pilisborosjenő között

Június közepén vendégül láttuk a falunkba látogató, steinheimi fúvószenekart (Musikverein Steinheim), akik Jan Jäger vezetésével nagysikerű, ingyenes örömkoncertet adtak a Tájházban. A zenekar és a steinheimi zeneiskola szoros átfedésben dolgozik. Az útjuk során meglátogatták a mi iskolánkat és zeneiskolánkat, két diákunk fel is lépett a koncertjükön, ezért már akkor formálódott az intézmények közötti kapcsolat lehetősége: meghívták az intézmények vezetőit arra a november 20-i koncertre (Filmmusiknacht), melyet a Steinheim Musikverein ad elő évről évre, immáron húsz éve. 

A delegáció már csütörtök este megérkezett és azonnal a helyi élet sűrűjébe csöppent, ugyanis aznap este adtát át az éves díjakat a település legjobb sportolóinak helyi, regionális és országos eredményeik alapján. Mint megtudtuk, Németországban nem általánosan jellemző, hogy ennyire megadják a módját a méltatásnak, céljuk ezzel a motiválás: megmutatni, hogy elismerik a kitartást és teljesítményt. 

A díjazottak között magyar nevek is feltüntek, ennek történelmi előzményei vannak. A kisváros Baden-Württemberg tartományban fekszik, közel kilencezer lakosa van, köztük a Pilisborosjenőről kitelepített svábok és leszármazottaik is. A két település közötti kapcsolat évtizedekig – családi és önkormányzati szinten is – szoros volt, de ez idővel meggyöngült, ezt elevenítette fel a Tömöri Balázs polgármester vezette testület.

A mostani látogatás kifejezett célja az iskolai intézmények közötti szorosabb kapcsolat kialakítása volt, megnézni hogy miben működhetnének együtt. A delegációban ezért részt vett Mikolay Ágnes iskolaigazgató, Varga Mária a zeneiskola igazgatóhelyettese, Csikós Péterné Gabi néni és Molnár András német tanárok, Nagy Iván zenetanár és Jávor Csaba volt tanár is, aki jelenleg a Reichel József Művelődési Ház és Könyvtárat vezeti, de továbbra is segíti az iskolát több témában.

Másnap csípős hidegre ébredtünk, a korán ébredők tehettek egy fél órás sétát a közeli domb tetejére hogy lenézhessenek a szállásra (lásd a képen) és megismerhessék felülnézetből a környéket. Volt, aki pedig átfutott a központi településrész hozzánk közeli részén lévő iskolához. Tudni kell ugyanis, hogy a város közel kilenc ezer fős és több – kisebb-nagyon településrész adja ki. Szállásunk (Sontheimer Wirtshäusle) az egyik ilyen szélén volt, egy közlekedési és kirándulási csomópontban. Ennek ellenére rendkívül csöndes volt és bio minősítésű reggelivel kényeztettek minket, melyet nagyrészt a környékbeli termelők készítenek, szállítanak Ajánljuk mindenkinek, akinek kedve támad magánemberként is meglátogatni a testvérvárosunkat. 

Cél ugyanis azon kívül, hogy egymásnak megfeleltethető intézményi és társadalmi csoportok egymást rendszeresen látogatják együttműködés kiépítésének céljából az egész település javára, magánemberként is elmondhassuk, hogy van egy hely a világban, ahol kicsit családiasan tudjuk magunkat érezni, mert a testvérünk. Úgyhogy a cikknek kimondott célja kedvet ébreszteni ehhez, és kicsit megismertetni Steinheimet az útibeszámolón keresztül.

A látogatás két teljes napja Steinheim legrégibb épületének (az 1617-ben épült házban adták le egykor a tizedet) felújításánál indult, ahol megtudtuk, hogy milyen modern módszerekkel őrzik meg a régi falakat, tetőt. A felújítás teljes folyamata 3 évvel ezelőtt indult és decemberben már át szeretnék adni a lakosoknak rendezvényekhez. A felső részen egy múzeumot is létrehoznak a lakosok által összeadott tárgyakból. A civilek aktívan részt vállalnak a folyamatból, nemcsak a tárlatnál, hanem például a felújítás költségeibe is beszállhattak, melyért cserébe névre szóló eredeti gerenda darabot kaphattak. Mindezt egyenesen Holger Weise, a polgármester mutatta be nekünk Christian Engels főépítésszel. Általában igaz volt, hogy a legmagasabb szinten képviseltette magát mindig a városvezetés, a három alpolgármester közül egy vagy több is kísért minket a két nap során, ami végtelenül megtisztelő volt. Hálás köszönet tehát Holger Weise polgármester mellett Mathias Brodbecknek, Guido Riebergernek, Rosalia Tietböhlnek és nem utolsó sorban Aileen Stolznak, aki a kultúra és oktatás felelőseként a tanácsháza részéről mindent megszervezett nekünk! Nehéz szavakkal visszaadni azt a mindenre kiterjedő ránk figyelést, amit megtapasztalhattunk. Valóban testvérek között érezhettük magunkat.

Aznap délelőtt került sor látogatásunk fő céljára: az iskolák meglátogatására, hogy hivatalosan is felvehessék egymással a kapcsolatot, melyet egy közösen aláírt megállapodással zárhatnak. Az iskola és zeneiskola vezetői vártak bennünket, Marc Haist és helyettese, Jürgen Gruhler, valamint a zeneiskola búcsúzó vezetője, Jan Jäger. A Hillerschule egy vegyes általános és középiskola, amely egy általános iskolából és egy középiskolából áll, évfolyamonként két-három osztállyal. Diákjaik a környező településekről érkeznek. Jelenleg összesen 670 diák jár a Hillerschule-ba, akik közül 414 középiskolás és 256 alsó tagozatos. A diákokat 53 tanár tanítja, a nagy létszám ellenére érezhetően családias légkörben, melyet erősít, hogy ugyanahhoz az épületkomplexumhoz tartozik az óvoda is.

Az iskolák közötti együttműködésről, diákcsere programról zajló megbeszélés légkörének oldottságát és hatékonyságát segítette Damir Meta tanár, aki anyai ágon magyar származású és jól beszéli a nyelvet is. A felek megállapodtak abban, hogy februárban steinheimi tanárok érkeznek falunkba ismerkedés céljából, és hogy egyeztessék azt a programot, amelynek keretében magyar cserediákok mennének ki Steinheimbe áprilisban, német diákok pedig ősszel érkeznének hozzánk. Ezenkívül online is dolgozna közös projekteken a diákok egy tágabb köre. A látogatás célja tehát sikeres volt: évente változó 10-12 helyi iskolás diák vesz majd részt a csereprogramban, hogy a javulhasson a motivációjuk, ezáltal a német nyelvtudásuk  és világot látott gyerekeink legyenek. A program felelősei Damir Meta és Molnár András lesznek. A zeneiskolák közötti megállapodásra az átmeneti időszak  – ottani vezetőváltás – miatt egy későbbi időpontban kerül majd sor, de szándék mindkét részről az együttműködés szorosabbra fűzése.

Ezt követően megismerhettük azt a pékséget, mely három generáció óta a Früholz család tulajdonában van és a híres perecek közül párat megformázhattunk mi magunk. Míg arra vártunk, hogy megsüljenek, elbeszélgethettünk Heinz Früholz-cal arról, hogy mennyire nincsen már a kétkezi munkának becsülete és milyen jó lenne az iskolarendszert a piaci munkaerő igényekhez igazítani. Ha Steinheimben járnak, ki ne hagyják a Früholz pékséget! Az összes német kenyértípust sütik, a perec pedig egyenesen páratlan!

Ez után maradtunk a gyaloglás mellett, – jó hidegben duplán égeti a kalóriát, márpedig kemény mínuszok jártak – és Holger Weise úr megmutatta nekünk, hogy hogyan halad a leégett tornaterem újraépítése. A bajból előnyt kovácsolnak: hőszivattyús, minden igényt kielégítő sportkomplexum lesz!

Milyen jó, hogy gyalog voltunk, mert így a helytörténeti múzeumba menet megnézhettük a meteor kráter közepét is. Steinheim ugyanis híres erről 140 méter átmérőjű, 5 millió tonna tömegű meteorit által kialakított kráterről, tulajdonképpen a település ennek a 3,8 kilométer átmérőjű területén fekszik Sontheimmel együtt. A meteorit 15 millió évvel ezelőtt csapódott be, létrehozva ezzel egy medencét. Közepe egy kis domb, hiszen ha követ dobunk a vízbe, a becsapódás helyén ott is egy kiemelkedés keletkezik. Itt is a mélyről visszaverődő lökéshullámok kiemelkedést hoztak létre a kráter közepén, a mai Steinhirtet. A szétszóródó anyag ma is megfigyelhető a környék hatalmas sziklái képében. Az írás elején említett – szállásunk melletti – domb, a Burgstall is  egy ilyen 30 méteres szikla, mely jól érzékelteti a becsapódás erejét. (A fotón itt látható szikla viszont nem ilyen darab, hanem a kráter helyén képződött tó algái által képződött korallzátonyok közül az utolsó, melyet megmentettek és így nem használtak fel vasútépítéshez) Akik többet szeretnének tudni a témáról, azok az útmenti tájékoztató táblák tanulmányozásán túl meglátogathatják a tematikus múzeumot is.  

(A grafikus ábra forrása: Juhász Tibor: A steinheimi meteoritkráter, 2009.)

Következő állomás a Heimatstube volt egy kolostor udvarán, amely egy helytörténeti kiállítás, és  az “új steinheimiek” hagyatékát őrzi, azokét akik a II. világháború után kényszerűen érkeztek Bácsújlakról és Pilisborosjenőről. Képet kaphatunk azoknak az elűzött németeknek a népviseletéről, eszközeiről és emléktárgyairól, akik Steinheimben telepedtek le és itt találtak befogadó, új otthonra. A rendkívül gazdag kiállítás minket érintő része a második emeleten található, erről részletesebb képanyagot tervezünk közzétenni a honlapon a testvérvárosi menüpontban. A látogatók megtekinthetnek egy teljesen megőrzött régi kovácsműhelyt és a kolostor konyháját is.

A jó hangulatú, közös vacsorát a vendéglátóinkkal a Bäcka-Wirth vendéglőben költöttük el a település fő utcáján (Hauptstraße 42), mely egy igen régi, gerendavázas (fachwerkhaus) épületben működik. Nem érdemes kihagyni a helyet, de annyira hivogatóan hangulatos a régies külseje, hogy nehéz is elmenni mellette betérés nélkül.

Steinheim am  Albuchban ezeken kívül számos közösségi történésről és turisztikai látnivalóról lenne még érdemes hírt adni, és tervezzük is a jövőben, hiszen fontos, hogy minél valóságosabb képünk lehessen testvértelepülésünkről.  

A másnapot Aalenben töltöttük, az ottani csodák palotáját mutatták meg (Explorhino), vélhetően a leendő cserediákok számára program lehetőségként. Magánturistáknak is ajánljuk, két órát biztosan el lehet ott tölteni mindenféle korcsoport számára, ráadásul a középkori városrésznél található, mely elbűvölő a színes házaival. Szintén jó szívvel ajánlható ebédelni a Barfüßer, mely igen ízletes, klasszikus bajor-sváb ételeket kínál modern környezetben.

Délután a látogatásunk egyik fő apropója volt a program: Filmmusiknacht zeneiskolai koncertek. Délután a kisebbeké, este pedig az ünnepélyes nagykoncert, mely igazi nagyszabású, közösségi-társadalmi esemény, ahol egyaránt megadja a módját a koncertre érkező vendég és a szponzor is. (A “megadni a módját” az egymás iránti tisztelet jegyében szinte mottója volt ezeknek a napoknak, az általunk tapasztalt minden szinten.) A szünetekben pedig újabb értékes találkozások, beszélgetések, tapasztalatcserék zajolhattak. Az esti nagykoncert programjában nyolc filmet ídézhettünk fel zenéin és a vetített filmrészleteken keresztül, egészen elképesztő volt mindkét zenekar előadása, minden várakozásunkat felülmúlta. Mint ahogy testvértelepülésünk és vendéglátóink is ezekben a napokban!