A Faluház dolgozói, a fellépők és a főzőcsapatok kitettek magukért, a rendezvény fényét pedig tovább emelték a határon túlról érkező vendégek. A rendezvényen kiemelt szerepet kaptak a partnertelepülések: az Erdélyből érkezett néptáncosok mellett a felvidéki Újlót (Veľké Lovce) küldöttsége is ellátogatott a községbe.

Az újlótiak látogatása különösen emlékezetesre sikerült, hiszen a településüket képviselő FS Vialka gyermek-folklórcsoport színvonalas hagyományőrző produkciójával teljesen elbűvölte a pilisborosjenői közönséget.

„Nagyon örülök, hogy az FS Vialka ilyen jól képviselt minket. Nagy közönséget vonzott az előadásuk, és a taps szívből jövő volt” – értékelte büszkén a fellépést Újlót polgármestere.

A gyerekek és az őket elkísérő szülők a fellépés mellett egy kellemes kiránduláson is részt vettek a környéken, jutalmul a sok fáradozásért.

A két falu vezetői megerősítették, hogy a látogatás újabb barátságokat pecsételt meg, és mindkét részről elkötelezettek a partnertelepülési kapcsolatok további mélyítésében. Pilisborosjenő polgármestere megköszönte a kedves gesztusokat és a tartalmas beszélgetéseket, míg újlóti kollégája kiemelte: ez az első, de biztosan nem az utolsó látogatásuk volt az új partnerfaluban.

Újraindult iskolai cserepartnerség – Első lépések, amelyek a testvértelepülésünkkel, Steinheimmel közös, remélhetőleg hosszú utunk újabb állomásához vezettek.

Általános iskolánk, a Pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola életében olyan örömteli pillanatokra került sor az elmúlt hetekben, amelyre régóta nem volt lehetősége diákoknak, tanároknak, ezen keresztül pedig a faluközösségnek. 2026. május 3-8. között két tanár kíséretében tizenkét diák indult útnak hosszas előkészítő munka után vonattal Ulmba. Érkezésünk után, az első személyes találkozót követően – melyet üzenetváltások, ismerkedő beszélgetések előztek meg – a főpályaudvarról a Steinheim am Albuchban található Hillerschule diákjai és azok családja otthonaikba szállították diákjainkat, amelyek erre a néhány napra a mieink új lakóhelyeivé vált. Fontos ez az egész faluközösség számára, mert innentől kezdve minden olyan diákunknak, aki német nyelvet tanul, lehetősége nyílik azt ezt követő tanévekben kiutazni arra a településre, ahol a II. világháború utáni kitelepítés, elűzetés során, sok pilisborosjenői család lelt új lakóhelyre, kezdtek új életet, kényszer szülte megoldásként. Ősszel pedig azokat a diákokat fogják visszafogadni, akik átmeneti szállást nyújtottak nekik. Még előtte állunk, de nagyszerű dolog lesz, hiszen a steinheimi diákok és tanáraik fognak falunkban eltölteni egy hetet, ezzel is szorosabbra fűzve a testvértelepülési kapcsolatot.

És mégis mi történt a gyakorlatban?  Ugyan előzetesen biztosak voltunk abban, hogy utazásunk során rengeteg kaland vár ránk, azonban ezek közül olyan “élményekkel” is gazdagodtunk, amelyekre nem feltétlen számítottunk. Megtapasztalhattuk a közlekedés viszontagságait, így kerekedett a kilenc órásra becsült odaútból tizennégy, a hazaútból pedig tizenegy. Megállapítottuk, hogy Ulmer Schachtellel lehet, hogy jobban jártunk volna, autentikusabb lett volna, az biztos. A kezdeti nehézségek azonban senki kedvét nem szegték, hiszen a vonat kényelmes és tágas.

Az első napon mindenki a családoknál töltötte a maradék időt, ami a sok késés után nem volt túl hosszú. Másnap cserepartnerével együtt érkezett mindenki az iskolába, és ismerkedős játékokat játszottunk, kihívásokat teljesítettünk. Diákjaink megtapasztalhatták a steinheimi iskola remek adottságait, infrastrukturális fejlettségét pedig ki is használták.

Történt ugyanis, hogy 3 délelőttön keresztül egy közös projekten dolgoztak, amely során lego robotokat építettek majd programoztak kisebb csoportokban, emellett pedig részt is vettünk néhány tanórán, néhányan matekon, mások pedig angolon. Egyszer pedig közös főzés (menü: Lencse Spätzle-vel) történt az iskolai tankonyhán, amely egészen elképesztő felszereltséggel bír. A délutánok során szabadidős programokon vettünk részt, mentünk közösen trambulinparkba, városnézésen jártunk Ulmban, ahol megtekintettük az elmúlt hónapokig Európa (a barcelonai Sagrada Familia felépültéig) legmagasabbjának számító Ulmer Münster dómot, és ha már ott jártunk, természetesen a Dunát is megtekintettük, hiszen itt szálltak hajóba 250-300 évvel ezelőtt a török kor után érkező svábok, akik új lakóhelyüket többek között falunkban találták meg.

Más délutánokon megnéztük Heidenheimet is, jártunk Aalenben az ottani csodák palotájában, illetve megnéztük a Steiff múzeumot is, ahol az első Teddy maci készült el. Jártunk cseppkőbarlangban, az úgynevezett Charlottenhöhle-ben, amely egy korábbi királynőről kapta nevét, és arról híres még, hogy párját ritkító módon itt volt először elektromos világítás, melynek abban a korban mindenki csodájára járt, ha már a cseppkő mint természeti kincs nem lett volna elég.

Csütörtökön este pedig következett a búcsúest, mely során mindannyian ismét találkozhattunk az összes vendéglátó szülővel. Csodálatos élmény volt számunkra. Volt olyan vendéglátó szülő, aki akár fél évre is szívesen látná diákjainkat. A búcsúesten a személyes beszélgetéseken túl – mely során az első pár mondatnál a sváb dialektus komoly fejtörést okozott sokunknak, amelyet derűsen nyugtáztunk – egy képösszeállítást tekinthettünk meg az elmúlt szűk egy hét történéseiből. Megható volt látni, hogy a diákok az eltelt egy hét után már oldottan élvezik egymás társaságát és beszélgetnek egymással. Őszinte örömmel tekintek vissza az első alkalomra és komoly várakozással a steinheimi csapat érkezésére, mert érzem, hogy ennek így, ebben a formában nagyon sok haszna van mind nyelvtanulási, kulturális és a közös múlt, illetve remek jövőbeni együttműködés szempontjából. Olyan emberekkel kötöttünk most barátságot, akiknek egyaránt fontosak a közös kulturális és történelmi gyökerek, a hosszú távú, eredményes kapcsolat és nem utolsó sorban az élvezetes, tartalmas beszélgetések.

Külön öröm volt számunkra, hogy több, magyar felmenőkkel bíró diák is részt vett steinheimi oldalról a programban. Az egyik fogadó diák dédszülei (Wilma Orbán és Rudolf Rieberger) a kitelepítésig Pilisborosjenőn éltek, a kitelepítés érintettjeiként pedig Steinheim am Albuchban találtak új otthonra. Amikor ezt megtudtuk, igazán megható pillanatokat éltünk át.

Összességében tehát az első alkalom nagyszerű élményként él bennünk tovább, és a kapcsolat elkövetkező eseményei bátran táplálkozhatnak abból az energiából, amely mindkét fél számára inspirációt jelent. Egy ilyen kapcsolat fejleszti a benne részt vevők problémamegoldó képességeit, társas kapcsolataik bővítését, kialakítását. A tanulságok és tapasztalatok levonása után pedig bizakodva tekintünk a folytatásra. Öröm volt benne részt venni, komoly előrelépés ez iskolánk, ezen keresztül pedig településünk számára. Mindenkit bátorítok, hogy tekintsen várakozással és örömmel a steinheimi csapat érkezésére.

Három Nemzet labdarúgó tornán vett részt falunk utánpótlás csapata Steinheimben

Egyesületünket ismét meghívta Steinheim am Albuch az immár hagyományossá váló testvérvárosi U.13-U.15 korosztályos focitornára május 13.-a és 16.-a között.

Bár egy ilyen esemény a sportprogramra épül, mindig jóval túlmutat azon, hiszen már szinte régi barátként örülnek egymásnak a helyi vendéglátók és az Egyesületünk játékosai, edzői.

Gyermekeink már az első órákban elkezdtek barátkozni a franciaországi Colombelles-ből érkező játékosokkal és az utolsó estén már önállóan szerveztek közös-vegyes csapatokból álló focibajnokságot a szállásunk melletti rekortán kispályán.

Német vendéglátóink ismét kitettek magukért, hiszen csodálatos ellátásban volt részünk jobbnál jobb ételekkel és külön programokkal.

Volt időnk egy Stuttgarti városnézésre is, melyet a helyi Porsche múzeumban tett látogatással koronáztak meg a szervezők.

Maga a focitorna az őszi magyarországi eseményhez hasonlóan nagyszerűen sikerült! U.13-as korosztályunk meg is nyerte a maga tornáját, U.15-öseink pedig már-már felnőtt futballt idéző iramú rangadókat játszva voltak egyenrangú ellenfelei a német és francia csapatoknak.

Esténként vacsora után a közös szálláson mindig volt alkalmunk beszélgetni a helyi Sportegyesület vezetőivel, és nagyon jó volt tapasztalni, hogy az elmúlt évek közös kalandjai után régi barátként fordulunk egymáshoz. A steinheimi polgármester is többször ellátogatott a programpontokra, a két éve nem látott tolmáccsal is onnan folytattuk a beszélgetést, ahol anno abbahagytuk.

A helyi klub vezetője, Peter Adler sok időt töltött csapatunkkal, sokszor erőn felül biztosítva, hogy a pilisborosjenői gyerekek semmiben ne szenvedjenek hiányt. A program végi megható búcsúzásnál is érezhető volt, hogy megvalósul az a baráti kapcsolódás, amely a lényege a testvérvárosi települések közötti kapcsolatnak.

Frivaldszky Bernadett, Gáspár Erik és Molnár András

Az írás a Pilisborosjenői Hírmondóban jelent meg.