EnPover energiaszegénység cikksorozat: Kőszén, Papír, Kinyílt Társadalmi Olló

Energiaszegénységről átfogó értelmezés szerint akkor beszélünk, amikor egy háztartás nem képes a tisztességes élethez szükséges alapvető energiaszolgáltatásokból kellő mértékben részesülni. Ezen energiaszolgáltatások alatt legtöbbször a fűtés[1]  kerül előtérbe, ugyanis a megfelelő fűtőrendszer és fűtőanyag hiánya megkeseríti a mindennapokat, bizonyos esetekben kihűléses halálhoz vezet, és egyéb súlyos egészségügyi hatással van az energiaszegénységben élőkre és környezetükre. Európában a lakossági energiafogyasztás nagyjából kétharmadát teszi ki a fűtésre felhasznált energia, amely többnyire földgázon vagy szilárdtüzelésen alapul, így környezetvédelmi szempontból is rendkívül fontos a fűtésről beszélni.

Forrás: Stéphanie Lacombe

A téli fojtogató “ködre” gondolva belátható, hogy a nem megfelelő fűtési lehetőségek és szokások az energiaszegény háztartások környezetét is egészségügyi veszélybe sodorják. Az OECD adatokat nézve egymillió lakosra vetítve évente hozzávetőleg 1000 ember hal meg légszennyezettséghez kötődő betegségben Magyarországon, ami mögött nagy arányban a nem megfelelő fűtéssel felszabaduló gázok és szállópor áll. A hulladékkal, vizes fával vagy lignittel való fűtés azonban legtöbbször nem a rossz szokásnak tudható be, hanem hogy az adott háztartásnak egyedül ezekhez van lehetősége hozzájutni. A lignit mai napig a szociális tüzelő egy formáját képezi, és olcsó szállítása miatt ez kerül a tűzre. Káros fűtési formák mellett is, évente számos megrendítő hír olvasható az otthon hidegében történő halálesetekről. A hideg, nyirkos lakásban élés felerősíti és újratermeli az energiaszegénység problémáját, mivel stresszt, ezzel romló egészségügyi állapotot, mely ismét stresszt és egészségügyi kockázatot okoz, ami kevesebb elkölthető jövedelemhez vezet.

A méltó élet alapfeltétele a fűtés párja: a hűtés[2]  is vagy például az áramszolgáltatás megléte, mely az éjszaka bevilágításával biztonságérzetet ad, és elnyújtja ébrenléti óráinkat vagy éppen megforgatja mosógépünket. A modern kapcsolattartás alapja az internet és mobiltelefon használat, így a digitális eszközök megléte és minősége eddig is meghatározó volt, azonban a járványhelyzettel az oktatás is a digitális térbe került át, sok gyermeket ezzel lényegében kizárva az oktatásból és még jobban elmélyítve az eddig is súlyos társadalmi különbségeket.

Számos tényező játszik szerepet abban, hogy egy háztartás energiaszegénnyé váljon. A háztartás jövedelmi helyzete, a lakás minősége és műszaki felszereltsége mellett azonban az energiához való hozzáférés sem evidens, így például bizonyos háztartások számára a villamoshálózathoz való csatlakozás vagy a gázszolgáltatás elérhetősége is infrastrukturális nehézségekbe ütközik. Az energiaszegénységet befolyásoló háztartásokon kívüli tényezőkhöz sorolhatjuk az adott ország vagy régió éghajlati és időjárási sajátosságait, az energiaárakat és az ehhez kapcsolódó szakpolitikákat, melyek Magyarország esetében elsősorban uniós és nemzeti szinten jelennek meg.

Az energiaszegénység nemcsak a jövedelmi szegénységben élőket érinti, hanem szélesebb rétegek problémája. Az idősek, egyszemélyes háztartások, fogyatékossággal élők és egyszülős családok kifejezetten veszélyeztetett csoportok, és hiába nem szegények, mégis sokszor jövedelmük jelentős részét költik a rezsire. A szegénységben és egyben energiaszegénységben élő családok szegénységből való kiemelkedési esélyeit tovább rontja a gépesítés és az energiaszolgáltatásokat érintő infrastruktúra hiányosságai, melyek hosszassá és munkaigényessé teszik a háztartási feladatok ellátását. A tradicionálisan női szerepkörbe tartozó takarítás, gyermek- és idősgondozás végeláthatatlan feladatai így bebetonozzák a nőket a fizetetlen, társadalmi reprodukciós munkákba.

Látható tehát, hogy az energiaszegénység egyszerre szociális, társadalmi, környezeti és műszaki probléma, és így gazdasági és szakpolitikai témává is válik. De mégis hány embert érint? A válaszadást megnehezíti, hogy jelenleg nincs elfogadott definíciója vagy egy adott mérési módszere uniós szinten. Európára fókuszálva az látható, hogy az eltérő történeti örökségek, szociális ellátórendszerek különbségei és eltérő gazdasági, időjárási viszonyok miatt régiónként más mértékű és jellegű a probléma. Emiatt kézenfekvő nem EU-s, hanem országos szinten megalkotni a definíciót és mérési módszertant. Az energiaszegénység hivatalos definíciója Magyarországon még nem készült el. Általánosan és talán nem nagy meglepetésként elmondható, hogy Kelet-Európa és Dél-Európa lakosságát erősebben sújtja az energiaszegénység Észak- illetve Nyugat-Európa lakóihoz képest. Egy 2020-ban megjelent jelentés alapján EU-szerte akár nagyjából 82 millió ember lehet az energiaszegénység által érintett. 2019-es adatok alapján Magyarország lakosságának 10,2%-ának volt elmaradása a közüzemi számlákban és a lakosság 5,4%-a volt képtelen otthonát megfelelő hőmérsékletre felfűteni. A négy mutatóból létrehozott Európai Háztartási Energiaszegénységi Index (EDEPI) kiugróan magas energiaszegénységet mért Magyarországon.

Az energiaszegénység hatásai megrendítők, azonban e sokrétű problémával szemben nem vagyunk eszköztelenek, és sokfajta választ adhatunk, legyen szó akár állami szakpolitikáról, EU-szintű célkitűzésekről, önkormányzati kezdeményezésről vagy a helyi közösség által indított programról. További cikkekben részletesen foglalkozunk az energiaszegénység egészségügyi következményeivel, és a megoldásokkal: a jó gyakorlatok bemutatásával és azzal, hogy miként fokozhatjuk az energiatudatosságunkat.

Forrás: Energiaklub, Pixabay