A kisgyermekkori indulatosság olyan téma, amellyel kapcsolatban a szülők gyakran kérnek pszichológiai segítséget egyéni gyermekkonzultáció vagy nevelési tanácsadás keretében. Fontos megjegyezni, hogy az indulatok szabályozásának képessége nagymértékben függ az életkori érettségtől. A szabályozó funkciók lassan és fokozatosan alakulnak ki. Ráadásul óvodáskorban még formálódik az empátia, ami azt jelenti, hogy a gyermek nehezen tudja beleélni magát mások helyzetébe. Jó példa erre, hogy a játszótéren síró barátjához is gyakran a saját anyukáját hívja segítségül, nem pedig a barátjáét.

Erre a korosztályra jellemző még a vágyvezérelt viselkedés is. Amit az óvodás szeretne, azt azonnal akarja, kihívást jelent neki a várakozás, és a frusztrációt (vagyis az akadályozó tényezőket) is nehezen viseli. A verbalitása még fejletlen, ezért sokszor szóban sem tudja pontosan megfogalmazni, mire vágyik. Az érés során ezek a készségek fokozatosan fejlődnek.

A kisiskolások gondolati szinten már sok összefüggést átlátnak a társas kapcsolatok terén, az indulatok szabályozását azonban még sokat kell gyakorolniuk. Fontos tudni, hogy az erős indulatokat nem lehet pusztán kognitív úton levezetni; ilyenkor intenzív mozgásra van szükség. Segíthet például a levegőbe bokszolás, a nagy dobbantás vagy a papírgalacsinok dobálása. A tízig számolás inkább kamaszkor után válik működőképessé, és akkor is csak sok gyakorlás eredményeként. A háttérben sokszor az idegrendszer túltelítődése áll, ilyenkor szükség lehet egy nyugodt helyre, ahova félre lehet vonulni. Sok gyermeket ilyenkor kifejezetten zavar a testi kontaktus. Érdemes megfigyelni a mintázatokat és a robbanás előtt beavatkozni. 

Ahhoz, hogy a gyermekkel át tudjuk beszélni a történteket, a szervezetnek először vissza kell állnia egy nyugodtabb, egyensúlyi állapotba. Ezekben a beszélgetésekben érdemes az érzelmekre koncentrálni. Ha segítünk tudatosítani és megfogalmazni az érzéseket, valamint azt, hogy azok hogyan jelennek meg testi szinten, az támogatja annak a belső iránytűnek a kialakulását, amely fokozatosan segíti a gyermeket az indulatkitörések megelőzésében.

Fontos, hogy ne magát a haragot vagy a dühöt tiltsuk, hanem a másokat bántó viselkedést. Ebben a folyamatban a kis lépések értékelése is lényeges. A kiabálás például már fejlettebb szintű indulatkifejezés, mint az ütés vagy a rúgás. Alapvető eszközöket kiskortól is taníthatunk, beszélhetünk róla, mi hogyan vezetjük le indulatainkat. Segíthetnek a stresszlabdák, különböző (offline!) kütyük, amit lehet csavargatni, piszkálgatni. A kedvenc plüss, gyurma, valamilyen alkotást lehetővé tévő eszköz. Fontos alapelv, hogy ne a nemkívánatos viselkedést büntessük, hanem a sikeres helyzeteket erősítsük meg pozitívan, sok- sok dicsérettel. A módszerek sajnos nem egyik pillanatról a másikra hatnak. Legyünk mi is türelemmel, ne adjuk fel egy- két sikertelen próbálkozás után. Az új szokások kialakulásához minimum 4-6 hétre szükség van.