Tömöri Balázs polgármester ünnepi beszédével indult az 1956-os forradalom és szabadságharcra való megemlékezés 2024. október 22-én délután.

„Tisztelt Ünneplő Megjelentek!

Az 1956. október 23-i események a hétköznapi hősökről szólnak, ahogy ezt majd az iskolások darabjából is átélhetjük.

Egy hete halt meg Philip Zimbardo, a világ egyik legelismertebb szociálpszichológusa, aki munkásságával hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi viselkedést, és azonosítsuk azokat a tényezőket, amelyek képesek az emberekből kihozni a jót és a rosszat egyaránt. Az 1971-es stanfordi börtönkísérlet után Zimbardo fő kutatási területe az emberi agresszió maradt. A szituáció hatalmát vizsgálta, vagyis azt, hogyan és mennyire befolyásolja az emberek viselkedését az, ha sokan vannak egy adott helyzetben. 2003-ban az iraki háború kapcsán kezdte el vizsgálni, hogyan lehet az általában közönyös, hétköznapi emberekből a jobbik énjüket kihozni, hétköznapi hősökké válni, és hogy a mindennapi hősiesség hogyan tanulható és gyakorolható.

Magyarország különösen fontos szerepet játszott Zimbardo életében és munkásságában. 2014-ben megalapította a Hősök Tere Kezdeményezést, mai nevén a Hősök Tere Alapítványt, amelynek célja, hogy tegyen a társadalmi közöny ellen, bátorítson, tudatosságot és tudást adjon ahhoz, hogy az emberek merjenek kiállni és tenni másokért a hétköznapokban. A lényege: minél több jótettel arra buzdítani a magyarokat, hogy megnőjön a bizalmuk egymásban és önmagukban, és levetkőzzék a mindennapos közönyt. Úgy vélte, hogy mindenkiben ott rejlik a hős, és hogy az empátia, a felelősségvállalás és a tudatos cselekvés képes pozitív változásokat elérni a világban. E gondolatok mentén inspirálta a magyar fiatalokat, tanárokat és közösségeket arra, hogy ők is váljanak hétköznapi hősökké. Zimbardo munkásságának tanulságai szerintem nagyon tanulságos települési szinten is. Hősökre szükség van minden szinten. Falut vezető, helyben dolgozó és lakó vagy csak erre járó emberek között minél több a hétköznapi hős, annyiban tud falunk igazán jó hellyé válni.

A világhírű szociálpszichológust kérdezték egyszer a magyar néplélek megváltoztathatóságáról, akkor ezt mondta:

“…azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb ellenség ebben a régióban a pesszimizmus és a cinizmus. A probléma onnan ered, hogy a fasizmus, majd a kommunizmus azt hitette el az emberekkel, hogy a fontos eseményeket, döntéseket nem befolyásolhatják. Ha mégis megteszik, meghalnak. Így akinek lett volna mersze felszólalni, közbelépni, azt a közeg visszahúzta, mert az átlag azt vallotta, nem érdemes ugrálni, hiszen az ilyet úgyis eltünteti a hatalom. A kémek miatt az emberek nem bíztak egymásban. Egyszóval ezek az elnyomó rendszerek arra épültek, hogy minimalizálják a lehetőségét, hogy valaki hőssé válhasson. … A célunk az, hogy ezeket a beidegződéseket megváltoztassuk, és átalakítsuk az itteni emberek gondolkodásmódját. … A lényeg az, hogy a gyerekeket és az idősebb érdeklődőket az úgynevezett helyzeti figyelemre neveljük. Mit jelent ez: például, hogy tudják, kihez fordulhatnak, kiben bízhatnak veszély esetén, de azt is, hogyan ismerjék fel és hogyan közeledjenek egy olyan társukhoz, aki félénk, vagy hogyan vigasztalják meg egy, a sarokban magányosan sírdogáló ismerősüket. … Az ellenség az egocentrizmus. Ehelyett arra kell törekednünk, hogy merjünk nyitni mások felé. … Például meglátsz egy turistát, aki láthatóan eltévedt és ahelyett, hogy továbbmennél, inkább segítesz neki. Ez már egy lépés. A legrosszabb válasz, ha azt mondod, bocs, de nincs időm. Mindenki elfoglalt, mindenki siet, de igazából csak nagyon kevés az igazán sürgős helyzet.”

Ebben az interjúban hangzik el a hős definiciója is: “olyan személy, aki segített máson, annak tudatában, hogy tette súlyos következményekkel és veszélyekkel járhat.“ Az 1956-os forradalom és szabadságharcvalóban bővelkedett hősökben. Viszont hozzáteszi: “Hősi tett alatt azonban nem kell nagyon drámai dolgot érteni. A cél az, hogy felismerd azt a szituációt, amikor egy másik személynek jobbá teheted a napját. Megdicséred, rámosolyogsz, stb. Ezek olyan kis dolgok, amikre bárki képes, hősnek lenni egyszerű, ez a világ legkönnyebb „munkája”. Ez az az időszak, amit úgy hívunk „betanuló hős” vagy „várakozó hős”, ezek a látszólag kis cselekedetek tudatosabbá tehetnek, és nagyobb eséllyel lépsz közbe, ha egy komolyabb helyzetben kell segítened.”

Egy másik helyen Zinbardo ezt mondja: “Egyszer alkalmam nyílt beszélgetni a dalai lámával, aki egy kérdésemre azt válaszolta, hogy ő hisz benne, hogy a világ teljesen megváltoztatható, ha mindenki birtokában lenne a részvét, az együttérzés képességének. De például egy bronxi srác soha nem fogja megtapasztalni az empátiát, nem fog beiratkozni egy ilyen témájú kurzusra, nem fog meditálni erről a kérdésről. Ha a földön fekszem és vérzem, és odajön hozzám valaki azzal a szöveggel, hogy együtt érzek veled a szenvedésben, valószínűleg elküldöm a fenébe. Így aztán a részvét, az empátia helyett a tettekre koncentráltam, azokra az esetekre, amikor valaki ténylegesen segít egy másik emberen.

Az lett a célom, hogy a bennünk rejlő együttérzést hősies tetté alakítsuk át a társadalomban. Egy pedagógiaforradalmat szeretnék elérni, amelynek keretében a középiskolások megismerhetik cselekedeteik hátterét, motivációit. Nem leckét adunk ezeknek a gyerekeknek, hanem videókat vetítünk, amelyekre reagálniuk, reflektálniuk kell.”

Erre szerintem kiváló lehetőség egy hétköznapi hősökről szóló előadás betanulása is. Azok a diákok, akik előadják a mai darabot, nemcsak nekünk adnak élményt az 56-os hétköznapi hősökről, hanem maguk is gazdagodnak tapasztalatokkal belehelyezkedve a szituációkba. Köszönöm nekik és az őket segítő, felkészítő felnőtteknek! Átadom nekik a terepet!”

Ezt követően a megjelentek a Pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános Iskola és AMI 7. osztályos tanulóinak IN MEMORIAM SZÜLEINK előadását tekinthették meg.

Az előadás megtekinthető itt.

Ezt követően fáklyás felvonulásra és koszorúzásra került sor a templom melletti kopjafájánál.

Beszédhez felhasznált források:

Hősök Tere Alapítvány

Hvg: https://hvg.hu/plazs/20140407_Philip_Zimbardo_interju