A beszélgetés apropója az az elképzelés, hogy Komlós Tiborné Erzsi egészségügyi okokból átadná a vezetői a stafétabotot helyettesének, Mihályi Zsuzsának. 

Erzsi konyhájában ültünk össze, hőség volt, búgott a klíma, és szorgosan kortyoltuk a kínált frissítőket. Régen voltam már Erzsinél, azóta sok mindent produkált az élet mindannyiunknál. Hamar megtaláljuk a hangot, ennyi megélt év jó esetben lerúgja már magáról a felesleges tiszteletköröket. De nem a tiszteletet! Mert közel tíz év a Nyugdíjas Klub élén nem kis teljesítmény. 

Mint megtudom, Erzsi Szarvas Magdolnától vette át a klubot, mert ő elköltözött a faluból. Volt ideje pár dologba addigra betanulnia, mert ő is helyettes volt ezt megelőzően, mint most Zsuzsa őmellette. Ettől még nem volt egyszerű a kezdeti időszak, különös tekintettel arra, hogy Erzsi egészen új elképzelésekkel kezdett neki a munkának. “Egy klub érdeke az, hogy a vezetője kiálljon a klubért” – mondja Erzsi, és aki ismeri őt, nem kételkedik abban, hogy ezt maradéktalanul teljesítette is. Kérdésemre, hogy miért vállalta el egyáltalán a vezetést, hisz az ilyen önkéntes munka rengeteg idő és energia, Zsuzsa válaszol helyette: “Mert ő társasági lény! Mindig is szeretett szervezkedni, rendezgetni. Abból töltekezik, hogy látja a klubtagok örömét!” “És volt szabadidőm!” – teszi hozzá Erzsi. Ezt nem lehet ugyanis félállásban csinálni. Egy betegség akkoriban évekre bezárta Erzsit a házba, és amikor jobban lett, úgy érezte, hogy mindent be kell hoznia, amiről eddig lemaradt. “Kitörtem a börtönömből, ide nekem mindent, amíg lehet, mert nem tudni, hogy mit hoz az élet!” És milyen igaza volt, hisz az élet újabb súlyos betegséget hozott. 

Erzsi rengeteg programot szervezett az elmúlt években. Tánctanulás, fellépések, közös sütögetések, cirkusz-, temető- és színházlátogatások vagy csak kisebb körben shoppingolás, KFC-zés és természetesen a sok-sok utazás. “Utazni kettesben is lehet a pároddal, de nem biztos, hogy ugyanazt az élményt kapod, mint amikor egy csapattal mész” – mondja Zsuzsa. A szabad helyek függvényében ráadásul nem nyugdíjas rokonokat is lehet hozni. Gyermekek, unokák is velük tartanak, nem kell mondani, hogy ez mennyire közösségépítő, ráadásul generációkat összekötő lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy ma már nincs olyan gerontológiával foglalkozó tudományág, amely ne húzná alá időskorban a társas élet fontos voltát. Színes programjaikról minden alkalommal beszámolnak a Facebookon és a Pilisborosjenői Hírmondóban is, hogy bárki csatlakozhasson hozzájuk, aki csak akar.

Minden második szerdán van klubnapjuk 2-től fél 5-ig a Faluházban. Oda az is jöhet, aki nem annyira szeret utazni, kirándulni. Lehet jönni találkozni, beszélgetni, recepteket cserélni, táncot próbálni. Vagy ami jól esik. Megtartják a farsangot, bográcsoznak, énekeltek a dalkörben annak megszűnéséig, szüretelni jártak, amíg erejük bírta…  

A programokkal egyébként mindig alkalmazkodnak a résztvevők egészségi állapotához is, hogy például ne kelljen sokat lépcsőzni, sokszor átszállni. Rengeteg szervezés ez, tudja mindenki, aki csinált ilyet, akár csak maga vagy a családja részére. Hogy sok mindent megnézhessenek, minden percre pontosan ki van dolgozva, és a résztvevők már tudják, hogy ehhez szigorúan együtt is kell működniük. “Elég kemény vagyok. Nagy a hangom. Ha azt mondom, hogy ennyi időnk van most itt lenni, akkor azt tartják, mert a másik programra is oda kell érni.” – mondja Erzsi.

A Nyugdíjas Klub házilag sütött süteményeit vagy kézzel készített ajándéktárgyait megtaláljuk a rendezvényeken, ami egyrészt jó lehetőség a résztvevőknek, másrészt pénzgyűjtési lehetőség a klubtagoknak a programjaikra. Az önkormányzati támogatáson túl erre van még lehetőségük, de a rendezvények sokszor így is önköltségesek a résztvevőknek. “Jól tudok koldulni!” – mondta Erzsi. Van, hogy tojást kért Csató Ricsitől a sütikhez, vagy éppen kedvezményes belépők, utazások után megy. És persze adnak a falunak is. Köztéren virágokat gondoznak, feldíszítik adventben a lenti buszmegállót, javítják a karácsonyfadíszeket, felállítják az aprókfalvát a Faluház ablakában, és a húsvétfa is az ő kezük munkája. 

Kérdezem Erzsit, hogy mennyire elégedett az elért eredményekkel. “A tagok által nyújtott önkéntes munkáért, fellépésekre készülésért megbecsülést szerettem volna számukra elérni. Sikerült a klub keretében egy igazán önzetlen, összetartó, tettrekész tagságot összekovácsolni. A Nyugdíjas Klubot elismerik helyben és jegyzik megyei, országos platformokon is! Mint ahogy a Nyugdíjasklubok és Idősek “Életet az éveknek” Országos Szövetségénél is. Ezért nagyon sokat kellett küzdeni!” Mint ahogy sikerült a klub létszámát is duplájára növelni, akkor is, ha tapasztalat szerint a fiatalabb nyugdíjasok még unokáznak inkább, vagy még nem akarnak nyugdíjasként gondolni magukra. Több köztéri közösségi tér a központban Erzsi és Zsuzsa szerint is segítene klubon kívül is a rendszeres és spontán találkozásokban. Jó kezdeményezés a Faluház parkja, a kihelyezett padok, kéne ilyenekből jó sok. És persze sok idő, amíg kialakul ennek a kultúrája. Mint mondjuk az olaszoknál a főtereken vagy a kártyázók a strandokon. Mert indítottak ők is kártyaklubot, de érdektelenségbe fulladt.

Még nem tudni, hogy Zsuzsának sikerül-e meggyőznie arról Erzsit, hogy maradjon a klub élén, mert ő meg van róla győződve, hogy jobb, ha a napjait nem csak a betegsége tölti ki. Erzsinek viszont már megterhelő a szervezés, és Zsuzsának is most lehet szüksége elfoglaltságra, hogy édesanyjától már búcsút vett. “Legyen ott velünk, szükségünk van Erzsi karizmatikus egyéniségére!” – kontráz Zsuzsa. Meglátjuk. Ebben az életkorban az ember gyakrabban találkozik szenvedéssel, szükséggel, és jó, ha támogatják egymást. Erzsihez is jöttek sétáltatni, volt, hogy négyen. Főztek is neki, hozta Zsuzsa is rögtön, amit megkívánt. Nyugdíjas komatál. Nyugdíjas Klubban született őszinte barátságok.

Bármeddig marad is Erzsi a klub élén, az önkormányzat és a falu nevében köszönöm neki az eddigi lelkes és áldozatos munkáját, és kívánunk sok erőt!

Frivaldszky Bernadett