Öt évvel ezelőtt különösen szerencsés pillanatban kerültem a pilisborosjenői könyvtárba: épp akkor költözött át a Faluházba. A világos, tágas, barátságos új térben egy megújult könyvállomány kapott helyet – sokat szelektáltam, frissítettem, hogy valóban élő gyűjtemény fogadja az olvasókat. A könyvtár két terme közösségi térként is működik, így gyakran olyanok is betérnek, akik eredetileg nem könyvet keresni jöttek. Ez a nyitottság sokat segített abban, hogy a könyvtár valóban a falu szerves részévé váljon.

Harminc éve élek Pilisborosjenőn, inkább csendesen, visszahúzódva. A könyvtári munka azonban új távlatokat nyitott számomra: közelebb hozta az embereket, és egészen más képet rajzolt a faluról, mint amit korábban ismertem. Az olvasmányok sokat elárulnak – van, aki babát vár, van, aki gyászol, van, aki kalandot keres vagy épp megnyugvást. Így a falu térképe számomra már nemcsak utcákból és kertekből áll, hanem emberi történetekből is.

Az olvasás mindig is természetes része volt az életemnek. Olyan közegben nőttem fel, ahol a könyvek és a gondolkodó emberek jelenléte magától értetődő volt. Az olvasás számomra nem hobbi, hanem életforma. Ha nem lenne lehetőségem olvasni, akkor is a korábbi könyvek gondolatai kísérnének tovább.

A mai világban sokan érzik, hogy túl sok az információ, és túl kevés a csend. A figyelem megosztott, a tempó gyors, az ember gyakran zaklatott. Ebben a zajban a könyv menedék lehet: segít lassítani, elmélyülni, visszatalálni önmagunkhoz. A digitális információ gyorsan jön és megy, de az olvasás nyomot hagy – nemcsak tudást ad, hanem formál is. Lassan, de mélyen.

Most, hogy nyugdíjba vonulok, nem búcsúként tekintek erre az időszakra, inkább egy új lehetőségként. Folytatom a megszokott életemet, csak talán szabadabban gazdálkodhatok az időmmel. A könyvek továbbra is velem maradnak – ahogy a kert, a természet, a mozgás és a felfedezés is. Hiszem, hogy az olvasás, akárcsak a kertészkedés vagy a túrázás, segít abban, hogy mélyebben kapcsolódjunk a világhoz és önmagunkhoz.

Köszönöm mindenkinek, aki betért, kérdezett, ajánlott, olvasott. A könyvtár nemcsak munkahely volt, hanem találkozási pont – emberekkel, gondolatokkal, történetekkel. A könyvek továbbra is itt lesznek – és ha jól választunk, mindig lesz köztük olyan, amelyik épp akkor szólít meg minket, amikor szükségünk van rá.