Sokan vannak a faluban, akik felvállalnak egy vagy több feladatot, melyet hűségesen visznek éveken, évtizedeken át. Ilona is ilyen. Az a típus, aki sosem megy nyugdíjba abban az értelemben, ahogy sokan a megérdemelt pihenéssel töltött éveket képzelik. Több hónapja terveztem a beszélgetést, több szempontból is aktuális volt már.

Decemberben 16-án van a kórusok világnapja. Falunkban több kórus is van, de idén az egyik 20 éves és 10 éve vezeti Ilona, az alapító Czigány Feri bácsi halála óta. A kórus olyan falunkbéliekből jött létre, akik saját örömükre jártak össze énekelni mint Zsitnyányi Attila, Szecsányi Eszter, Horváth János és még néhányan. 2000-ben alakultak meg hivatalosan is. Mindvégig Paloytai Érsek Ágnes nótaénekes volt a szakmai vezetőjük, aki a Rákoshegyi Rezedák Dalkört is viszi, ezért szoros a kapcsolat a két kórus között. A pilisborosjenői dalkör létszáma volt 25 is, jelenleg körülbelül 15-en vannak, sajnos többen már elhunytak közülük. Budai Zoltán temetése – aki szintén oszlopos tag volt – például nemrégiben, december 1-én volt. Többször próbáltak fiatalokat is hívni maguk közé, de végül közösségen belül maradtak. Szeretnek együtt lenni, népdalokat, nótákat, slágereket énekelni. Kóruson kívül is összekapcsolja őket az élet, többen a Nyugdíjas Klub aktív tagjai is, számíthatnak egymásra bármiben. Szerte az országban élő kapcsolatban vannak dalkörökkel, eljárnak egymáshoz fellépni, Pilisborosjenőn is évente megrendezésre kerül a Dalos találkozó. Legnagyobb bánatukra viszont pont idén, a 20. évfordulón a járvány miatt nem volt lehetséges megszervezni. Felléptek az Életet az éveknek fesztiválokon is és – természetesen – jelen voltak a pilisborosjenői rendezvényeken is, ha nem éppen ők szervezték meg azokat, mint például hosszú időn át az Anyák napi ünnepségeket. Hogy közösségüket fejlesszék, eljártak csapatépíteni is, ahol a napi két próba mellett közösen pihenni, szórakozni is lehetőség volt. Gratulálunk az eltelt 20 évhez, kívánunk még sok közös sikert és örömet, és nem utolsó sorban jó egészséget is hozzá.

Ilonát ezután a helyi Máltai szervezetről kérdeztem. Arról évek óta tudok, hogy jótékonysági csoportot vezet és ennek részeként adománybolt is van már a faluban. Kérdezem, de nem emlékszik pontosan, hogy mikor kezdett bele, úgy 25-27 éve. Dolgoztak régi romos épületben, beázó konténerben, jelenleg az önkormányzattól kapnak helyiséget a régi iskola épületében. Együtt tud érezni a rászorulókkal, hisz ők is mindenért apránként dolgoztak meg. Mostanra lett olyan gazdag a falu, hogy a jómódúak el tudják tartani a rászorulókat ruhákkal, lakásfelszereléssel. Sőt, marad is. Emiatt is volt szükség arra, hogy nagyobb szervezethez kapcsolódjon a helyi segítők csoportja. Vannak olyan szegény részei az országnak (Miskolc-Lyukóbánya, Edelény, Ópályi…) ahová még jut is a feleslegünkből. Azt tapasztalja, hogy nagyon helyesen egyre inkább  terjed az a gyakorlat, hogy a lakosok nem dobják ki a jó minőségű feleslegessé váló dolgokat, hanem elajándékozzák. Ez fontos a tárgyak újrafelhasználása és az egymásról való gondoskodás szempontjából is. Boltjukba nem csak rászorulók járnak, valódi kincseket lehet ott fellelni jelképes összegért. Karácsonykor jelentős összeggel szoktak hozzájárulni a családsegítő keretéhez, de idén a bolt keveset tudott nyitva lenni, hisz Ilona és több társa is a veszélyeztetett korosztályhoz tartozik. A havonta patikának juttatott 15 ezer forint pénzbeli juttatást viszont továbbra is fel tudják ajánlani, melyből azoknak a falusiaknak a gyógyszerét finanszírozták, akiknek erre nem tellett. Üdvözöljük Pilisborosjenőn a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, köszönjük Ilonának, a 8 aktív tagnak és számos segítőjének a munkát, az adakozó lakosoknak pedig a tudatosságot.

Frivaldszky Bernadett