Szubjektív kalandozás valós és belső tájakon, az ősi menedékkereséstől a szürreális látomásokig
Egy szép erdő, egy virágos rét nyugalommal, jó érzéssel önt el. Ha meglátok egy csíkos vadmalacot, egy őzet, egy nyulat, egy kisrókát, egy kutyát, egy házimacskát, valami természetes jó érzés fog el. Egy sudár, vagy idős fa látványa, egy patak csobogása biztonságot sugároz.
Ha pedig egy barlangüreget találok, kíváncsiságot érzek, hogy benézzek: mi van ott.
Azt hiszem ezek ösztönökből fakadó dolgok, melyek az ősi barlangtüzek óta fennmaradtak bennünk, a természetes élőhelyünk keresése és az élővilággal kialakított harmonikus együttélés maradványai.
Talán ez a történelem előtti örökség is motivált a barlangbejárat-kereső kihívás megalkotásakor.
Falunkat körülbelül 50 kisebb-nagyobb barlang veszi körül a közeli erdőkben. Minden üregnek külön története van a földtörténeti keletkezéstől, a barlangi képződmények kialakulásától (kristályok, cseppkövek) a későbbi lakókig. Állatoknak, majd az őskori, vagy újkori embereknek adtak menedéket ezek, ez olvasható ki a régészeti leletekből.
Ha végigjárjuk ezeket a helyszíneket, más érzés lesz itt élni, más értelemben is otthon érezhetjük magunkat, ahol minden kő, minden fa jelent valamit, része annak, ami az életünk.
A kihívás célja a barlangok bejáratának biztonságos felkeresése, de nem a barlangászás. A barlangok belsejének látogatása barlangász tudást,
felszerelést, társakat és engedélyeket igényelhet, senkit nem bátorítunk, hogy ,,csak úgy” bemenjen, kivéve, ha egy teljesen veszélytelen, tágas üregről van szó.
Ilyen például a Mackó-barlang, vagy a Zöld-barlang elülső ürege, ahová kényelmes sétával bejuthatunk, vagy bivakolóhelyként használhatjuk.
Néhány barlang csak sziklamászással és sziklamászó felszereléssel érhető el, ezek a szakaszok már nem részei a kihívásnak (ezeket a részleteket a www. kevelykor.hu oldalon jelezzük).
Ha egy, kettő, vagy akár az összes barlangot megkeresed, vagy felfedezel egy újabbat, oszd meg a Kevély Kör csoportban a többiekkel, hadd legyen ez egy közös élményünk.
És akkor egy rendhagyó leírással bemutatom a kört. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek, melyeket minden tekintetben laikusként írtam, bármilyen kiegészítést, korrekciót köszönettel fogadok.
Lassú divat, lassú turizmus
Magamra tapasztom a szakadt futógöncöket, amik még emlékeznek évekkel ezelőtti megismételhetlen jó dolgokra. Felhúzom a dachsteini mészkőn, dolomiton, hárshegyi homokkövön, édesvízi mészkőn simára koptatott talpú terepcipőt, ami még igyekszik egy kis ideig kiszolgálni. A futás is ugyanolyan lassú, mint a kocogás, vagy a gyaloglás. Mert nem sietünk közben, időt töltünk sűrített élményekkel. Lassan, mert jobb lenne inkább még maradni kicsit tovább.
Kilépek a csontzöld udvarra, körülnézek, igyekszem redukálni a nem növényekkel borított felületeket a kertben, sokszor csak a szememmel. Megpillantom a ráncos homlokú énekes rigót, aki mindig iszonyú gyorsan beszél a tavaszról és mindig a közeli legmagasabb fenyőfa csúcsáról teszi. Bekapcsolom az AI-hoz a mikrofont a telefonomon, hogy jobban értsem.
Néha gyalog indulunk otthonról és gyalog is érkezünk meg. Néha ez a legtöbb.
Amikor nem kell igazodni a menetrendhez, nem kell várni az átszállásra sem. Vagy nem kell bedugni egy csövet az autó oldalába, és nem kell sok millió éve halott állatok levét beleönteni, és nem is kell fizetni érte a sok pénzt, amiből még arra is futja, hogy embereket mészárolhassanak le épp most.
De most minden jó, kocogok a Szent Donáton, a békés házak és kertek közt, amikben lakunk, és már itt is van egy újabb határ, a sorompó.
A varrás
Az erdő ma olyan lesz, mint a nagyonszépirodalom. Sütni fog az elnagyoltan égre fércelt nap, mintha egy összeszurkált fájó ujj varrta volna fel, ami oly sokadszorra varrt már sötétben. A napsugár meleget és vidám energiát ad. Pedig akár felhős, vagy köd is lehetne ma, nekem az is
pont jó volna.
Tudom, hogy a tisztásokon csodaszarvasok legelnek, a dagonyákat boldog disznók túrják, az sem baj, ha nem találkozom velük és ha nem is így van, elég a tudat.
Az első lépés a csobánkai nyereg előtti, népszerű kislevelű hárs, amely sokunk kedvence a faluból. Még jobban lenyűgöz az óriástölgy a Macska-barlangnál. Talán ez a legnagyobb fa az egész Pilisben. A tövében lévő Dínó-rejtekben (új nevén Kiss Péter-barlang) rengeteget takarítottak a barlangászok, már olyan mély (115 m), hogy a Háziréti-víztározó szintje alatt van az alja! Kiss Peti biztosan örülne, ha most is leereszkedhetne, a hegymászás mellett a teljesítménytúrázás, ultrafutás, barlangászás világában is legendás alak volt.
Amilyen hatalmas a tölgy, olyan aprók a virágok a sziklagyepen a Ziribár vékonyka talaján.
A víznyelő barlangtól remek kilátás nyílik Csobánka és az Oszoly-Csúcs-hegy-Kevély vonulat felé, ahol majd a legtöbb barlangot találjuk. A Ziribár tetején aludni és időszorítás nélkül bámulni a káprázatos kilátást, kihagyhatatlan élmény. De még sok dolgunk van ma, menni kell tovább.
A 2. számú ziribári barlangot nehezen találtam, a GPS koordinátáit feltöltöttem a mapy.cz-re.
Innen trükkös hátsó ösvényeken bóklászom át a Hosszú-hegyre, ahol öt barlang is vár, víznyelők, nagyszerű kilátásokkal a Pilisi-medencére.
A Háromlyukú-barlangot az írott feljegyzések alapján Wissinger Károly Eisdorfer úr kíséretében járta először 1875 júniusában. Három méter hosszú és egy méter széles bejárata faágakkal volt befedve, hogy az arra járó juhok és más állatok ne hulljanak be. Wissinger Károly fához rögzítette kötelüket, 22 méter mélyre ereszkedtek és ott félméteres függőcseppköveket találtak.
Talán a 2. számú Hosszú-hegyi-barlang bejáratánál a legjobb sütkérezni a tavaszi napsütésben. Ahogyan a barlangok vize, pont úgy tartok a völgybe én is.
A folyó
Végigfekszem a folyón a Dera vizében, úgy nyitom fel a Szurdok-völgyi 2. sz. víznyelő acélfedelét.
A fejlámpámat maximum fokozatba kapcsolom, hogy észrevehessem a sűrű rózsaszín plüsshabokba ragadva, tehetetlenül sodródó fekete hajót.
Felvilági költők állnak rajta, fröccsöznek. Mint tudjuk, a költőknek olykor mélybúvárként, máskor barlangászként víznyelőkben kell alászállniuk sajnos, hogy igazgyöngyöket, barlangi kristályokat, vagy iszapot, anyagdarabokat hozhassanak fel, mikor mit. Na most jól meglesem, hogy is van ez. Aztán ők is a Duna felé tartanak valszeg, hogy faggathassák a folyót, alighanem a lételmélet nagy kérdéseire keresve a választ. Például hogy van-e örökkévalóság, vagy van-e emberi fogyasztásra alkalmas bor az Ebihal állóhajó büféjében (elvileg az sem kizárt, hogy a két kérdésre különböző a válasz).
Én szárazon folytatom tovább, gyorsan visszalakatolom az ajtót kívülről. A felszínen a patak egy zörgő alufólia, oda sincs ragasztva, csak ráfektették a tájra, hogy ,,jó lesz az úgy, majd eltakarja a repedést.”
Ezzel összhangban a kutatási jelentésekben azt olvastam, hogy kiterjedt földalatti barlangrendszer vezeti le a víz jelentős részét a Dunába, ezek létére sokszor csak következtethetünk, a Dera számos ponton részben, vagy teljesen eltűnik és a föld alatt folytatja tovább, még Csobánka alatt is megfigyelhető ez.
A Dera felső völgyében 4 víznyelő is táplálja ezt a földalatti patakot.
Egyszer talán egy bejárható sok kilométeres barlang lesz ebből (jelenleg 160 m hosszú).
A rossz szilózás
,,Cerberus átenged, csobog a Styx, Forog az örvény, az örvény levisz…”, dúdolom magamban. Pedig csak egy víznyelő örvénye a Dera medrében, túl a vizen pedig a Kálvária-domb tetején elhagyott templommal, 3 barlang van az oldalában, kettőt a térkép is jelöl, a harmadik pedig a kegyhely-kápolna mögötti üreg.
Az Oszolyt úgy csinálta a kivitelező, hogy egy csomó fehér szilót kifolyatott a rengeteg púrhab közé, de azért maradtak hézagok. Teli van apró barlangocskákkal.
Kezdjük a legdélebbi Margit-ligeti sziklacsoport felől.
Itt két barlangot találtam meg eddig (Negyedhármas, Szirttetői) Kraus Sándor barlangkutató kéziratából, ezek sziklamászás nélkül elérhetők.
A Kevély irányába haladva az Oszoly négyes tagolatú sziklabordája következik a következő barlangokkal: 1. Háromszög, Ellipszis, Átjárós 2. Pados, Pénzes-Csontos (összenyitva), Denevéres, Rózsalugas-átjáró 3. Oszolyi-hasadék 4. Kétbejáratú, Kis-Lapos, Rókaluk.
Téli napokon órákig keresgéltem ezeket a helyeket, mígnem Kraus kézi helyrajzára ráleltem a neten.
A többszöri kutatás közben késői és narancssárga laskagomba is vígasztalt ezen a környéken, előbbi ehető, utóbbi ritka és gyönyörű látvány. Meglepő módon ekkor ettünk utoljára gombát az idén, januárban.
Mindenki tudja, hogy a barlangok természetes módon időkapuk, ami viszont talány, hogy a Kis-Lapos-barlang
bejáratában elhelyezett Biblia és aranybefektetési lehetőségről készült prezentációk hogyan és miért kerültek ide.
A két maradék oszolyi sziklacsoport: az Óra-fal és a Delagó, barlagjaik az Excelsior, Óra-barlang, Delagó-barlang, Delagó-kőfülke, Zsó-barlang és még számos karsztos üreg a sziklafalakon.
Ha innen hazafelé indulunk, a Csúcs-hegy következik, itt kb. 12 barlang van. Délnyugaton Berda József, Kis-Berda-barlang, Sunyi-lyuk.
Berda József írt egy verset Csobánkáról és cserébe két barlangot is elneveztek róla. Csak egy tipp az olvasónak, a Teve-sziklánál van még két névtelen üreg…
Aztán a következők a Tamás-lik, Kis-Tamás-barlang, Cső-barlang, Egyenes-barlang, utóbbit valószínűleg egyszer már megtaláltam, de most újra keresem, legutóbb egy sziklamászó is besegített, mert a hivatalosan nyilvántartott GPS koordinátái szerint pont egy sziklafalra esik, de valójában nem ott van.
A Csúcs-hegy túloldalán vasajtó védi a Laci-zsomboly nevű barlangot. 1986-ban fedezték fel, akkor ez egy kis gödörnek tűnt, pár év munka után 6m mélységig sikerült kimélyíteni és zsombolynak vélték, ekkor szálkőben akadt el a kutatás, úgy tűnt, hogy a sok más környékbeli barlanghoz hasonlóan ez is csak ,,ennyi”.
Néhány éve azonban új erőre kapott a feltárás és gyönyörű képződményekkel díszített barlangtermeket tártak fel! A hivatalos nyilvántartás szerint 2,3 km(!) a barlang jelenlegi hossza és 90 m mély.
A következő, a Majdán-üreg a Majdán-hegy szép sziklagyepében bujkál. A sziklás csúcsocska oázisként maradt meg a körülölelő tájsebek közt (vezetékek, irtások).
2π
Lehetett valami furcsa ebben a Majdán-barlangban, mert hirtelen rettenetesen összezsugorodom és hatalmas betonpiramisok közt állok a
Majdán nyeregben. Régebben azt hittem, hogy ezek tankcsapdák. Felfoghatatlan idő lesz így bejárni a Kevély 13 barlangját! De valahogy az idő is megváltozik, sőt visszatekeredik. A rengeteg csodás élmény, ahogy a gyerekek játszanak a Mackó-barlang tágas első termében, gombászunk, a Zöld-barlang előtt nyársalunk. Tovább haladok és találkozom az őskori hatalmas méretű állatokkal, három méteres barlangi medve, hiéna, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, ló, őstulok, ősszarvas, majd az ősember, szerencsére nem vesznek észre. Mit mondhatnék nekik a jelenünkről? Talán azt, hogy minden felfoghatatlanul könnyebb, jobb ma, mint az ő életükben. Ők a felmenőink alighanem, azt mondják, hogy a kultúrák, nyelvek vándorolnak, a gének jobban helyben maradnak.
Itt éltek és használták is ezeket a barlangokat. Hogy aztán szinte teljesen betemetődjenek földdel, törmelékkel, és hogy aztán barlangászok újra kibontsák az egykori tágas járatok megmaradt részeit.
A barlangok fantasztikus menedékek lehettek a jégkorszak -30 fokjában, ezt még egy mai enyhe téli barlangkereső napon, a körkörös bóklászásban átfagyva is könnyű elképzelni.
Szerencsém van a méretemmel, mert a Szabó József-barlangban nem akadok el a feltárt 152 méter végénél és sikerül a föld alatt átjutni a
Papp Ferenc barlangba is, amire oly sok barlangász vágyna. De ne siessünk annyira! A hegy oldalában rengeteg termálfürdő van, fürdőző őstulkok, őszsiráfok, elefántok, masztodonok élvezkednek a meleg vízben. Közben a meleg víz rengeteg mészkövet old ki a mostani hegy mélyéből, az ezüsthegyi felszínt borító hárshegyi homokkő alól. A homokkövet követve látom a kimerült bányászokat, követ szállító lovakat és a kőfaragókat, kőműveseket évszázadokon át nem csak Borosjenőn, de az egész térségben, már a római korban is. Ezért van tele a felszín gödrökkel a Köves-bérctől az Ezüst-hegyen át Monalovácig. A hegy lábánál megtalálható, nagy mennyiségű kioldott forrásmészkő helyén talán ma is hatalmas barlangüregek vannak a hegy gyomrában rengeteg képződménnyel. A kemény dachsteini mészkő más helyeken is megtartotta az ilyen formákat. Ha itt is így történt, a Pálvölgyi-barlang, a Mátyáshegyi-barlang közeli rokonai lehetnek a Kevély belsejében. Kb. a Szabó József-barlang magasságában remélik őket. Egyszer talán sikerül áttörni a felszínről, ahogy a Laci-zsomboly esetében látjuk.
Az ezüsthegyi kőfejtő tárta fel a Papp Ferenc-barlang nyílását (ez a legnagyobb a Kevélyen, 360 m hosszú és 60 m mély) és összesen 7 üreget (Kraus leírása szerint), köztük a Szophoklesz-barlangot is, de nagy részük megsemmisülhetett. Az egyiket viszont lakják, ajtaja is van, otthonukat elvesztett emberek építettek itt menedéket maguknak az elmúlt években.
Következő állomásunk, az Aranylyuk-zsomboly következik. Szentgyörgygombát (májusi pereszke) találok, ami remek kiegészítés lenne a ma esti vacsorához, még ha a fiúk nem is ennének belőle. Besétálok alá és közelről nézve figyelem a benne fúró óriási kukacok mozgását. Méricskélem őket a kitárt karjaimhoz hasonlítva, az átlagos hosszúságuk olyan 6,1 mm lehet. Kevesebb, mint 2π, tehát még nem ért véget a kör. Gyerünk tovább: Ördöglépcső-üreg, Kápolna-barlang (ahol egy bagoly lakik), Kristály-barlang, Kevély-nyergi-zsomboly, Hodály, Kevély-nyergi-rókalyuk, nevével ellentétben egy 100 m körüli járatrendszer, amiben valóban élt róka, Gyopáros- (Szódás-) barlang.
A Teve-szikla két ürege után az utolsó a Kálvária-domb Vendel-barlangja, itt újkori embereket pillantok meg, de már sietnem kell haza.
A nap cérnája végképp kilazult és lassan a horizont alá csúszott.
Azt hiszem, több is volt ez, mint 50 barlang.
Az énekes rigó megint a fa tetején beszél, én pedig ránézésre visszanyertem az eredeti méretemet, ha nem is egészen pontosan, mert mire végigjárja az ember ezt a kört, biztosan változik valamit.
Kedves olvasó, ha Te is végigjárod, vagy akár csak egyet is meglátogatsz közülük, oszd meg a fotókat, élményeket! Legyen ez is egy közös dolog, ahogyan a Kevély Körözés is!
És nem csak barlangok vannak, legközelebb talán a kedvenc fáinkkal folytatjuk.
(Az írás a Pilisborosjenői Hírmondóban jelent meg.)







