🇭🇺 Ma az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emléknapja van, melyre Pilisborosjenőn pénteken emlékeztünk. Tömöri Balázs polgármester beszéde után (lásd alább) remek előadást láthattak a résztvevők a hetedikesektől, majd fáklyákkal átvonultunk a templomhoz, ahol megkoszorúztuk a kopjafát.

„Kedves Gyerekek, Tanárok, Szülők! Tisztelt Megemlékező Egybegyűltek!

Az idei megemlékezésre készülve, az Arcanum digitális gyűjteményben keresgélve, egyrészt többször is megerősítést kapott az az eddig is ismert tény, hogy falunkban is volt nemzetőr csapat és azokat is durván felszámolták november 3 után.

Másrészt egy érdekes cikk is előkerült 1993-ból, ahol az Új Magyarország újságírója egy pilisborosjenői lakost kérdezz ki a Kossuth téri sortűzről. Próbálták ugyanis összerakni szemtanúk beszámolói alapján a történéseket. Ez a rendszerváltozást követő cikk alátámasztja azt a mondást is, hogy azért nem volt olyan nagy aktivitás falunkon belül a forradalom és szabadságharc alatt, mert már akkoriban is az volt a jellemző, hogy inkább a fővárosi eseményekhez kapcsolódtak azok, akik akartak. Ebben biztos az is szerepet játszott, hogy más forrrások szerint a helyi felnőtt lakosság számottevő része bezárta a pincékbe a fiatalokat, hogy el ne menjenek a fővárosba.

A cikkben megszólaló Júlia azt meséli, hogy javasolta egy fiúnak, hogy a Kossuth szobor kezébe adja oda a nemzeti színű zászlót. Oda cipeltek egy padot is, hogy jobban elérjék, de ez így sem sikerült, úgyhogy a lábához tették le. Ekkor kezdődött el a lövöldözés. Júlia nagyon megrémült, volt azonban benne annyi lélekjelenlét, hogy nem engedte el a padot addig, amíg a fiú le nem mászik, különben az eldőlt volna. Utána hasra vágódtak és beszámolt arról, hogy az akkori Földművelésügyi minisztérium negyedik emeleti ablakából adtak le rájuk lövéseket. Látta a torkolattüzet.

Tudni kell, hogy a mai napig nem teljesen egyértelmű, hogy kik és honnan lőttek a tömegre. Ezért minden szemtanú beszámolója rendkívül fontos. A pilisborosjenői Júliáé is, aki nem sajnálta erre az időt. Mint ahogy fontos volt a gondolata a nemzeti zászló elhelyezéséről és az az apró gesztus is, ahogy lövöldözés közben is tartotta a padot, védve a fiút. A zászló és a pad egyébként még egy héttel később is ott volt, talán tovább is, Júlia mindig látta, amikor arra járt.

Sok ilyen egyszerű ember egyenként talán észrevehetetlennek tűnő megmozdulása tette ki ezt a fontos történelmi eseményt. Nem ismerem a cikkben csak K. Júliaként jelölt pilisborosjenői lakost, de köszönöm neki a példamutatását. Példája erőt adhat nekünk hinni abban, hogy minden apró tett számít.

És hogy mi ellen lázadtak 1956-ban? Megtudhatjuk a 7. osztályosok előadásából. Orwell Állatfarmja ugyanis a sztálini rendszer kritikájaként született meg.

(Megtekinthető: https://youtu.be/8mZ0HCbaVwo?feature=shared)

Köszönjük a felkészítő tanároknak, a diákoknak és családjaiknak a színdarab létrehozásába fektett áldozatos munkát!”