Június 7-én Pilisborosjenőről zarándokoltunk át Pilisszántóra a Boldogasszony Kápolna előtt megtartott pünkösdi istentiszteletre.  Felhívásunkra útitársak is csatlakoztak Zsolt és Bernadett személyében. Velük közösen gyalogoltunk el oda és még a visszaúton is teljesítve a közel 32 km-es utat. Egész nap gyönyörű, kellemes időnk volt. Minden úgy történt, ahogyan elképzeltük…, vagy annál is jobban!

Már az első pihenőhelyünkön, ahol a közös reggelinket fogyasztottuk, ismerősökkel hozott össze a véletlen. Pontosan a portájuk előtt falatoztunk, amikor épp hazaérkeztek valahonnan. Csodálkozva üdvözöltük egymást, tisztázva, hogy ki mijáratban van arrafelé. Szép napot kívánva búcsúztunk el egymástól és folytattuk utunkat.

Zarándoktársainkkal sok mindenről beszélgettünk, ismerkedtünk, hogyan kerültek Pilisborosjenőre, meg a véletlen találkozáson mosolyogtunk, s eközben beértünk Pilisszántóra…

Egyszer csak az elöl vonuló Pilisborosjenő-felirat táblát egy lelkendező női hang fennhangon olvasva előszalad egy kapuból… Utánam kiált, a nevemen szólít! Megölel, csodálkozva örülünk a véletlen találkozásnak, és mire felocsúdom, már ellenállhatatlanul invitál be a takaros otthonába. A pilisborosjenői zarándokokat oly kedves és szívélyes vendéglátással fogadta Erika, mintha előre várt volna minket! A kedves párját, Zsoltot mindannyian az ismerőseként köszöntötte, hiszen kicsiny falunk szülötte, az egyik díszpolgára. A frissen sült kenyér, a házi sonka, a kávé illata és a hűs bor íze mind, amivel a házigazdák kínáltak, nem csak a testnek, de főleg a lelkünknek volt égi manna. Hálával és szeretettel búcsúztunk tőlük, hogy a hívó harangszóra megérkezzünk az istentiszteletre.

Megható volt látni a hegyoldal szerte jelen lévő zarándokokat, fiatalok és idősek, családok a gyermekeikkel. A közeli településekről vagy távolabbi helyekről ideérkező emberekkel együtt imádkoztunk és zárásképp közösen énekeltük el a Himnuszt.

Miközben összeálltunk egy közös fénykép kedvéért, a mágnesként működő helységtáblánk újra bevonzott régi pilisborosjenőieket közénk. Iván és Magdolna, valamint lányuk, „Kis Magdi” személyében, ismételten átéltük a találkozás örömét.

A tömegben felismertem Polgit, azaz Szőnyi Józsefet, Pilisszántó egykori polgármesterét. Nagyon megörültem annak, hogy látom és tisztelettel megszólítottam: hogy ismeretlenül is megköszönjem neki, a védnöksége alatt születendő Boldogasszony Kápolna megteremtését (2006). Könnybe lábadt szemmel nézett rám, szerényen elcsukló hangon megköszönte az emlékezést.

Hamarosan Béla bácsi (Solymárról) szólított meg, egy a Felvidékről érkező ismerős „arc” társaságában, kikkel egy rendezvényen végeztünk önkéntes munkát régebben. Na, ezt már Bernadett sem hagyta szó nélkül: „Te mindenkit ismersz?”

Sajnos, nem. De jó volna… 

Varga Anikó 

Zarándoktársak: Endrődi-Mike Attila, Kerékjártó Zsolt, Frivaldszky Bernadett és Keömley-Horváth Zsolt