Katolikus egyházunkban, Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993 óta február 11. a Betegek Világnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, és elősegítse a szenvedés megértését.”

Erre készülve, és az utóbbi időben személyesen is egyre több beteg felebarátommal találkozva foglalkoztat a kérdés, hogy miként tudunk egészségesen beteg embertársaink mellett állni. Jelen esetben nem a fizikai, hanem a lelki egészségre gondolok. Megdöbbentő és sokszor szívbe markoló látni szeretteinket kiszolgáltatott, magatehetetlen állapotban. Ijesztő meglátogatni egy élete vége felé járó szerettünket. Ránk tör a félelem, hogy velem is ez lesz? Zakatolnak a kérdések: Mi lesz velem, ha meghal? Hogy fogom bírni? Egyáltalán, mit mondjak neki ott az ágya mellett állva?

Őszintén? Semmit. Csak szeresd, és légy vele, maradj mellette. Egy beteg embernek nincsenek ilyen vágyai, gondolatai. Annyi a vágya, hogy szeressék, emberként kezeljék, kicsit elfeledhesse mennyire kiszolgáltatott és fájdalmas állapotban van. Számára megszűnik az idő. De  mindig ünnepi pillanat, amikor a szeretteit láthatja, újra családi körben lehet.

Nekünk, egészségeseknek sokszor nehéz időt, energiát szánni a beteglátogatásra. Hiszen az élet nem áll meg! Zajlik a családban, munkahelyen… és emellett még menjek látogatni is?  És azt sem lehet akármikor, no meg ki tudja mi fogad ott engem. Talán a „ki vár engem”  megfogalmazás segíthet ebben: szülőnk, nagyszülőnk, barátunk, szomszédunk. Nem egy emberi roncs, hanem bizony az a valaki, akit eddig is szerettünk, aki most is csillogó szemmel vár. Akinek szemeiből testi megtörtsége ellenére is lelkének szépsége sugárzik 

Szenvedésünk csakis Krisztusban tud és nyerhet értelmet. Betegként és látogatóként egyaránt. A Bethesda fürdőnél az éltető víz mozdulására 38 éve várakozó ember tragédiája: „nincs emberem”. S arra jött Jézus, s találkozott vele: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” . Az ember azon nyomban meggyógyult, felvette ágyát és elindult.” (Jn.5,8) Ha ilyen módon gyógyulást nem is tudunk adni szeretteinknek, mégis „embereik” lehetünk, akik segítik, fogják a kezüket és Isten szeretetét közvetítik számukra. Mi lehetünk azok, akik kimondják nekik, szeretünk és értékes vagy, mert ezt semmilyen betegség nem csorbítja, hiszen értékünk emberségünkből fakad.

„Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója, bajbajutottak erőssége: jusson el hozzád könyörgésünk, amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk: érezzük mindnyájan boldog örömmel, hogy a megpróbáltatások idején velünk van irgalmas jóságod. Krisztus, a mi Urunk által. (Misekönyv, Nagypéntek, Egyetemes könyörgések, X.)

Péter atya

 

Pilisborosjenőn szentmisék: Kedd és Csütörtök 18:00 óra; Vasárnap: 10:30 óra

Ürömön szentmisék: Hétfő, Péntek, Szombat: 18:00 óra; Vasárnap: 9:00 óra

 

Plébániai elérhetőségek: Cím: 2096. Üröm, Fő utca 47. Tel. (+36) 26/950-879, Email: urompbj@gmail.com és a Facebookon; 

Iroda szolgálati idő: Hétfő és Péntek 15:30-17:30 óra és Szerda 9-12 és 13-16 óra