A barlang

Fölfelé tartva a Kevély-nyerget dél felől ostromló turistaúton, már méterekről látjuk, hogy egy szakaszon napsugarak világítják meg a köves utat. A fák szövetét az úttól jobbra emelkedő, hófehér dolomitsziklák törik át, aljuknál kőzetaprólékból álló törmeléknyelv nyújtózik. A formáció egyik oldalán gyökerekkel átszőtt, morzsalékos ösvény tekereg föl egy kis barlangszájhoz. A Nagy-kevélyi-kőfülke (más néven Szódás-barlang vagy Kevély-hegyi-kőfülke) meglátogatásához föl kell kapaszkodnunk a meredek ösvényen. Az üreg 4 méter magas, 3 méter mély és ugyanekkora szélességű, kialakulásáért a tektonikus mozgások során összetört dolomit repedéseit átjáró, oldó hatású hévizek felelősek.

A dolomitjelenség

A sziklafal lábánál a dolomitjelenség figyelhető meg: a kőzetet a híg, szénsavas víz nem oldja, ellenben beindítja aprózódását. Így morzsalék, darás kőzet kőzet keletkezik, mely a lejtőn a gravitáció hatására lassan, lefelé mozogva nem engedi jelentősebb növényzet megtelepedését. Érdekes módon a barlang környékének mikrodomborzatában különösen hűvös zugok is előfordulnak, ahol a hideget kedvelő növényfajok, más részeken a melegkedvelők telepedtek meg.

A kilátópont

Egy szűk ösvényen, kezünket is használva feljuthatunk a sziklák homlokára, ahol tágas panoráma fogad. Az erdőkön túl a Pilisvörösvári-árok szántóföldjei, a Hármashatár-hegy csoportja, szemben a Szénások csoportja látszik. Utóbbinak oldalát fokozottan védett erdőrezervátum fedi, mely egyébként Európa Diplomás terület. Leghátul a Nagy-Kopasz emelkedik, jobbra pedig a Gerecse hegyei is megmutatkoznak. A mélyebb fekvésű területeket az elővárosi települések háztetősorai színesítik.