Project Description

Leírás

A kevélyhegyi tanösvény kiindulópontja

Szent Vendel, az állatok védőszentje
Szent Vendelt az állatok védőszentjét, pásztorként szokták ábrázolni. Életét az állatok mellett, illetve remeteként, Isten szolgálatában töltötte.

Vendel királyfi 554 körül született Skóciában egy törzs vezérének fiaként. Apja nem nézte jó szemmel a keresztény műveltség és a papság iránti vonzódását, ezért nyájai őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben azonban megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. Elhatározta, hogy elzarándokol a Szentföldre és Rómába, de a perzsák és az arabok Szentföld elleni támadásai miatt csak Rómáig jutott hat társával együtt. Visszafelé Trier közelében megtelepedtek, és kunyhót építettek az erdőben, ahol szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték remeteéletüket. Vendel később elszegődött egy gazdához, aki a disznóit, marháit, majd juhait bízta rá.

Szent Vendel (A csornai Nagyboldogasszony Székesegyház oltárképe)
Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor Istenhez fohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda –

vágtában hajtva lovát – hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak. E csodák láttára gazdája elbocsátotta, hogy szabadon élhesse remeteéletét, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.
A róla szóló legendák 1417 után keletkeztek. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül.
Mivel az állatállomány Pilisborosjenőn is a megélhetés alapját jelentette, a falubeliek gyakran fohászkodtak hozzá segítségért. Szép szokás volt, hogy ünnepén, október 20-án körmenettel vonultak a szoborhoz imádkozni, énekelni és a Jóisten áldását kérni. Mire a processzió odaért, a pásztorok a közelbe hajtották a csordát és a legények kilovagoltak a lovakkal, így a pap az állatokat is megáldotta.

Térkép

Képek