Bihaly Áron ökológus – Szegedi Róbert egykori polgármester unokája – Pilisborosjenőn született és azóta is itt lakik feleségével és gyermekével. Elméleti tudása (tavaly doktorált és pályamunkáját Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjjal ismerte el idén a Magyar Tudományos Akadémia) és gyakorlati tapasztalata értékes kincs, és talán egy pilisborosjenői tanácsai jobban érdekelnek minket, mintha csak egy – akármennyire is neves – szakértőt kérdeznénk meg a témában. Illetve meg se kell kérdeznünk, megtette ezt a HVG-től Fait Federika a zCast podcastben. Jelen írásban az ott hallott gondolatokat foglaljuk össze és ajánljuk a teljes beszélgetés meghallgatását a QR kód beolvasásával.

Amikor megporzó rovarokról beszélünk, az átlagember a háziméhekre gondol, pedig a helyzet ennél bonyolultabb. A háziméhek nagy, akár százezres családokban élnek, méhészek gondozzák, vándorolnak velük, és ők termelik a mézet. Azonban ők csupán egyetlen faj a több tízezer méhfaj közül világszerte; csak Magyarországon több mint hétszáz méhfaj él. Nem csak a méhek megporzók, hanem számos más ízeltlábú csoport is, mint például zengőlegyek, lepkék, tripszek, poloskák, szúnyogok. A méhek azért a legfontosabbak, mert teljes életciklusuk során a virágokhoz kötődnek. A rovaroknál a lárva végzi a táplálkozás nagy részét, de a méhek az egyetlen csoport, ahol az imágó (kifejlett rovar) és a lárva is virágtermékeket (nektárt, virágport) fogyaszt. Méhek alatt a házi- és vadméheket egyaránt értjük, míg megporzók alatt az élővilág azon széles körét, amely virágport szállít, elősegítve a magképződést. 

A háziméheket a méhészek védik a betegségek és kórokozók ellen, és oda viszik őket, ahol megfelelő virágkínálat van. A vadméhek helyhez kötöttek, mindig helyben kell megtalálniuk a szükséges virágforrásokat, mivel őket nem viszik arrébb a méhészek. Vannak köztük szociálisak, de a legtöbbjük magányosan él, egyedül készít ivadékbölcsőt. Más megporzó rovarok, például lepkék vagy legyek, nagyobb távolságokat is megtehetnek, de ők is a számukra szükséges virágforrásokat preferálják egy szűkebb tájkörnyezetben.

A megporzók nem taxonómiai, hanem funkcionális besorolás, a virágokat látogató rovarokra utal. Jelentőségük abban rejlik, hogy ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, a beporzást. Ez a szolgáltatás nemcsak a természetes környezet védett növényeinek magprodukcióját biztosítja, hanem a termesztett növények termését is. A termesztett növények 75%-a (globális szinten ennél nagyobb százalék is) valamilyen módon függ a beporzástól. Ha a beporzás elmaradna, az élelmiszerboltok termékeinek 75%-a eltűnne.

A megporzók globális szintű csökkenése megfigyelhető. Emellett alapvető biodiverzitás-csökkenés is tapasztalható, amelynek a rovarok különös kárvallottjai. Egy német kutatás szerint az utóbbi 25 évben 75%-kal csökkent a rovarok száma (egészen pontosan a biomasszája). Ezt mi magunk is észrevehetjük például, ha autóval utazunk. Régebben gyakran kellett megállni és megtisztítani a rovaroktól a szélvédőt, most már erre nincs szükség.

A háziméhek esetében a fő problémát globálisan az emberi beavatkozások okozzák, mint például a méhészeti kezelési technológiák, a mezőgazdasági permetezés, valamint új patogének és károsítók megjelenése, mint a Varroa atka. A növényvédő szerek, főként a rovarölő szerek, súlyosan érintik őket.

A vadon élő megporzókat más tényezők is sokkal jobban érintik, mint például a klímaváltozás, inváziós növények, urbanizáció, szárazodás és szélsőséges időjárási körülmények. A legjelentősebb negatív tényező azonban a tájhasználat megváltozása és a tájak átalakítása. A mezőgazdaság a szárazföldi területek körülbelül 50%-át hasznosítja, így a kedvezőtlen mezőgazdasági gyakorlatoknak van a legnagyobb hatása. Az intenzív gazdálkodás, a növényvédő- és gyomirtószerek használata, amelyek eltüntetik a virágzó gyomnövényeket (melyekre sok megporzórovar specializálódott), mind problémát jelentenek. Ezt erősíti a klímaváltozás okozta szárazodás, a nem okszerű vízgazdálkodás, valamint az inváziós és/vagy délről jövő állat és növény fajok megjelenése, amelyek kiszorítják az őshonos fajokat, vagy átalakítják az élőhelyeket.

Magyarországon a helyzet még relatíve jobb, mint más fejlett régiókban, például az USA-ban, Kínában, vagy Nyugat-Európában, ahol a „kaptárelhagyás” jelensége megfigyelhető. Nálunk még jelen vannak a vadon élő beporzó közösségek, és a háziméh-populáció is világszinten az egyik legmagasabb. Ez lehetőséget ad arra, hogy még ne a visszatelepítéssel, hanem a veszélyeztető tényezők elkerülésével foglalkozzunk, megvédve a meglévő populációkat. Azonban itthon is látszódnak már a problémák jelei a táj átalakítása, az intenzív szántóföldi gazdálkodás és a klímaváltozás miatt. Fontos, hogy most még van lehetőségünk megőrizni valamit, és visszafordítani ezeket a folyamatokat.

A regeneratív mezőgazdaság – ideértve minden környezetkímélőbb alternatív mezőgazdasági módszert, mint a permakultúra, helyi termékek, kosár közösségek, közösségi kertek, ökológiai gazdálkodás – segíthetnek a biodiverzitásnak és a beporzórovaroknak. Az állattartás is lehet pozitív hatású, ha megfelelően, legeltetéssel történik, javítva a talajéletet és gazdagítva a növény- és rovarvilágot.

Globális szinten a megporzók hiánya az élelmiszerválaszték csökkenéséhez és az árak növekedéséhez vezetne. Gondoljunk azokra a felvételekre, amikor Kínában emberek guggolnak a fákon és ecsettel porozzák meg a virágokat. Például a kávé és a kakaó termesztése is nagymértékben függ a megporzóktól, azokat el is felejthetnénk megporzók híján. Az állati és tejtermékek előállítása is érintett lenne, mivel takarmányuk előállítása sokszor a beporzásnak köszönhető.

Magánemberként is sokat tehetünk. A vásárlásainkkal szavazhatunk: biotermékek és olyan védjegyek keresése, amelyek a biogazdálkodást támogatják (kevesebb növényvédőszer, gyomirtó nélküli területek, jobb élőhelyek). Ajánlott a helyi méhészetektől vásárolni mézet, mivel Magyarországon magas a háziméh-sűrűség, és a kis méhészetek általában gondosabban bánnak a méhekkel, mint a nagyipari termelők. A házi méretű méhészkedés összességében pozitívan hat a környezetre és a biodiverzitásra.

Akár egy kis erkélyen is sokat tehetünk, ha egész évben virágzó növényeket ültetünk balkonládákba. Rovarhotelek kihelyezése nagyban segíthet a magányos méheknek és hasznos darazsaknak. Nem kell tőlük félni, a legtöbbször jámborak, „nagyon akarni kell”, hogy megharapjanak, csípjenek. Viszont azért is hasznosak, mert kártevőket (például poloskákat, hernyókat, levéltetvelet) is gyérítik. Fontos megismerni ezeket az állatokat, hogy csökkentsük a félelmünket. Mutassunk példát gyerekeknek is és ne csapkodjuk őket. A darázsgarázsba, méhhotelbe beköltöző lények ráadásul legtöbbször nem is képesek ártani.

Kerttulajdonosok számára javasolt nem golfgyepet fenntartani, hanem hagyni, hogy virágzó növényfajok felnőjenek a fűben. A kaszálást/fűnyírást változatosan érdemes végezni, mozaikosan nyírva a gyepet, virágzó foltokat hagyva, hogy mindig legyen táplálék a megporzóknak. Lehet ezt esztétikusan is művelni, jó példák vannak erre. Virágos területeket is létrehozhatunk őshonos vetőmagokkal, minél változatosabb keverékkel, amely egész évben virágzik. Kaphatóak ilyenek itthon is. Különösen fontos ez a nyár közepi, nyár végi időszakban, amikor hiány mutatkozik a virágkínálatban.

A városi méhlegelő projektek (például Budapesten, Veszprémben, Székesfehérváron, Szegeden) hiánypótlóak. A méhészek  „méhlegelőnek” a tömegesen virágzó növényfajok (pl. akác, repce) egybefüggő területét nevezik. Azonban a vadon élő megporzók esetében a méhlegelő olyan területet jelent, ahol változatos virágkínálat van egész évben, koratavasztól akár őszig. Fontos, hogy a vadméhek, amelyek csak néhány hétig vagy hónapig élnek, aktív időszakukban megtalálják a szükséges virágforrásokat. Ennek hiányában elköltöznek, vagy kipusztulnak az adott területről.

A városi méhlegelő projektek nagyon pozitív eredményeket mutatnak: már a ritkább kaszálással is szignifikánsan nőtt a megporzók száma. A „szép” fogalmának megváltoztatása kulcsfontosságú: nem a rövidre nyírt pázsit tujával, esetleg homogén tulipán ágyással, hanem a változatos vadvirágok tarkította parkrészletek segítenek a méheknek. Az ilyen projektek egyre népszerűbbek, lakosok által is egyre elfogadottabb és egyre több vidéki város csatlakozik hozzájuk.

Áron látta a nagyszüleit veteményesben dolgozni és eredetileg mezőgazdasággal szeretett volna foglalkozni, de rájött, hogy az intenzív módszerek kárt okoznak az élővilágnak. Felfigyelt azokra az alternatív módszerekre (regeneratív mezőgazdaság, permakultúra, ökogazdálkodás, tradícionális gyümölcsészet és állattartás…), amelyek segítenek az élővilágnak a termelés során. A gödöllői egyetemen Sárospataki Miklós professzor vonta be a vadméhekkel kapcsolatos kutatásokba, ami elmélyítette érdeklődését. A megporzók védelme egyszerre védi a természetet és az emberi jólétet, fenntartva az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ez a téma összekapcsolja a természet szeretetét, a gazdasági tényezőket és a társadalmi jólétet. 

A végső üzenete Áronnak az, hogy a méhek és megporzók rendkívül sokszínű és fontos közösség, sokban függünk tőlük és számos eszköz áll rendelkezésünkre, hogy tegyünk értük, a mezőgazdasági rendszerek támogatásától a vásárlásainkkon keresztül a saját kertünkben/teraszunkon végzett tevékenységekig.

Lapunk kérdésére Áron elmondta, hogy szívesen segít tanácsokkal bárkinek, aki Pilisborosjenőn a kertjét megporzóbarát módon akarja kialakítani vagy átalakítani.

Összeállította, fotók: Frivaldszky Bernadett

Fotó Bihaly Áronról: HVG zCast