Az idei megemlékezés egy Faludy György verssel indult Endrődi-Mike Attila előadásában, majd átadta a szót Tömöri Balázs polgármesternek:

Tisztelt Pilisborosjenőiek, tisztelt Falubeliek!

Szeretettel köszöntöm Önöket falunk 1956-os forradalom és szabadságharcról szóló megemlékezésén. Jó érzés látni, hogy ilyen sokan vagyunk! Nagyon köszönöm iskolánk diákjainak és felkészítő tanáraiknak az ünnepi műsort, a próbák során betekintve – örömmel mondom – szokás szerint színvonalas,  komoly színdarabra számíthatunk – úgyhogy hamarosan át is adom nekik a terepet!

Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról mindig fővárosi eseményként beszélünk, pedig Szegeden robbant ki és ott is lett vége akkor, amikor Budapesten már rég leverték. Azon történészektől, akik kifejezetten a vidék az 56-os eseményekben betöltött szerepét kutatják, sok újat tudhatunk meg a vidék bátorságáról és adhatnak okot büszkeségre mindannyiunknak. Ezek alapján mondhatjuk: a forradalom és szabadságharc kiindulópontja nem a budapesti Műszaki Egyetem, hanem Szeged volt – a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének október 16-ai megalapításával. 

Ez a szervezet, a MEFESZ tekinthető a legelső, a pártállami struktúrától teljesen független, autonóm tömeg alkotta szervezetnek. A reform értelmiségi körökkel szemben a szegedi diákok már olyan követeléseket fogalmaztak meg, amelyek egyértelműen túlmutattak a rendszer megreformálásának szándékán. Így többek között a szovjet megszálló erők kivonását, a többpártrendszer visszaállítását, és a koncepciós perek felülvizsgálatát követelték, ami egyértelműen a sztálinista pártállam legitimációjának megkérdőjelezését jelentette.”
Az első sortűz sem Budapesten dördült el október 23-án este, hanem már kora délután Debrecenben, egy békés nagygyűlésen.

Tehát a szervezkedés országos volt, nemcsak fővárosi, és nemcsak az értelmiség körében, hanem például a diósgyőri munkások között is, ahol már október 2-án rendszerkritikus gyűlés volt. Ezt sok ipari központban követte utána hasonló megmozdulás. Innen jöttek a hiteles forradalmi testületi vezetők is.

És a kis falvakban? Erős volt az ellenforradalmi hangulat a kis településeken is. 1956 nyarára a legtöbb helyen becsődölt az erőszakos kényszer téeszesítés, a gazdák felvonulásokon tiltakoztak. Az 1956-tal kapcsolatos visszaemlékezésekben gyakran emlegetik azt a szinte hihetetlen összefogást, illetve szolidaritást, ami a forradalmat jellemezte. Ezekkel a fogalmakkal tudunk mit kezdeni, ezek olyan eszmék, amiben mi is, én is hiszek.

A vidéki összefogás, a tanácsrendszer azonnali lebontása mutatta az össztársadalmi kiterjedését a forradalomnak, ezért fő céllá vált a vidéket leválasztani a fővárosi eseményektől. Nem véletlenül dörrent el annyi sortűz Budapest határain kívül. A mintázat mindig ugyanaz volt: békés tömegbe lőttek bele. A békés kulcsszó, mert vidéken sokkal rendpártibb volt a forradalom, sokkal kevesebb volt az önbíráskodás. Lehet, hogy azért, mert az emberek ott jobban ismerik egymást? Az egymást ismerők pedig egymást jobban el is tudják fogadni, megbocsátóbbak. “Az önszerveződés során kiemelkedett szinte kivétel nélkül köztiszteletben álló vezetők és a helyi közösségük között többnyire nagyon erős, személyes jellegű kapcsolat állt fenn.” A rendkívül széleskörű országos összefogás is azt bizonyítja, hogy az 1956-os Magyarország még egyáltalán nem volt atomizált társadalom. Nem véletlen, hogy az 1956 utáni megtorlás egyik legfőbb célja az erős társadalmi kohézió megtörése, szétbomlasztása volt.” 

Az idősebbek tapasztalhatták ennek „áldásos” hatásait a szocializmus alatt, de a fiatalok is átélhetik már ennek következményeit, a sokat emlegetett elmagányosodást és individualizációt, mely ellen mi itt Pilisborosjenőn is érdemben próbálunk tenni. Még akkor is, ha a koronavírus miatt ez az elmúlt időszakban nehézkesebb volt. De az 56-os események, az ottani hősök példája is egyértelművé teszik számunkra, hogy az összefogás és a közösség mindennek az alapja. 

Most pedig emlékezzünk iskolánk diákjainak 56-os műsorával a forradalom és szabadságharc eseményeire, a fővárosi és vidéki hősökre, halottakra, és köszönjük, tiszteljük példájukat!

Ezt követően, immár hagyományosan a iskola 7. osztályos tanulói színdarabját tekinthették meg a résztvevők, amely idén is egyszerre volt informatív és megrendítő. Köszönjük nekik és tanáraiknak! (Ha elkészül a felvételből a film, meg fogjuk osztani a lakosokkal.)

A résztvevők egyrésze ezután fáklyás menetben vonult át a templom melletti kopjafához, ahol helyi szervezetek és intézmények képviselői, helyi lakosok helyezték el a megemlékezés koszorúit, mécseseit a zeneiskola zenei kísérete mellett.