A szokásostól talán eltérően most zöld témájú eseményekről írok, hátha érdekes lehet, hogy én miként láttam, éltem meg őket.

Minden településrészről csatlakoztak lakosok a 2097 Csoport Egyesület által kezdeményezett szemétszedő akcióhoz, amelynek keretében 12 köbméter közterületre kidobált illegális hulladéktól szabadítottuk meg a falu környéki természetet. Példamutatás és elgondolkodtató akció is volt egyben, amely a tavasz érkeztével egyre inkább zöldbe boruló természetnek is fontos, hasznos – sok hasonló eseményt kívánok a falunak! Klassz volt látni a sok résztvevő gyereket a szemétszedésen, ahogy az A Tölgy – az erdő szíve című film márciusi vetítésén is örömmel hallgattam őket, amint az állatok felismerésétől fellelkesülve tudósították a főszereplő tölgyfa körül zajló eseményeket.

Közterületi fákat kellett kivágnunk, a falu 30-nál is több helyszínén. Antonovits Bence kék és zöld infrastruktúráért felelős tanácsnok, diplomás faápoló képviselőtársam ír róla bővebben (18. old.), én csak a saját nézőpontomból szeretnék pár gondolatot írni róla. Egyáltalán nem könnyű elfogadni, hogy egy koros, termetes fa rossz állapotban van, veszélyesnek és kivágandónak ítéli a szakemberek – különösen, ha szemre nem mindenki számára látszik ez, és az ember az évek során érzelmi kötődést alakított ki a fával: azon tanult fára mászni a fia, arról repülnek télen az etetőre a madarak, árnyéka teszi valamivel elviselhetőbbé a nyarat. Különösen ez utóbbi, fák mellett szóló érv a klímaváltozással egyre inkább felértékelődik. Ugyanakkor a klímaváltozással a szélsőséges időjárási jelenségek más típusai is, pl. a hirtelen széllökések, az özönvízszerű csapadék is egyre jelentősebb károkat okoznak, amivel szintén foglalkozni kell. Civilként teljesen másként éltem meg fakivágásos helyzeteket, elismerem. Nagy felelősség alaposan, szakmailag megalapozott módon, de minden más körülményt is figyelembe véve dönteni. Faluvezetőként nem szerencsés opció a halogatás vagy a fák állapotával való szembenézés elkerülése. Látni kell, hogy miután évekig-évtizedekig elhanyagolt terület volt ez az aktuális faluvezetés számára, ezért van és még egy darabig lesz a témában gondunk – lapzártakor dőlt rá a Fő utca – Ilona utca sarkán lévő fűzfa az útpályára, a járdára, miután egy babakocsit toló kismama még éppségben átért alatta, ahogy csodával határos az is, hogy a 380 voltos elektromos hálózati kábelek nem szakadtak el.

Fát ültetni jó! Sőt, nemcsak jó, de nagyon fontos is! De – mivel fát nem pár évre ültetünk, ezért – át kell gondolni alaposan, hogy hová és milyen fafajt válaszszunk. Nem egy olyan fa okoz a közművezeték-hálózatban, infrastrukturában gondot, amelyet a közterülethez legközelebb lakó ültetett, önszorgalomból egy jó darabig ápolta, visszavágta, gondozta, majd elköltözött. Az új ingatlantulajdonos megörökölte a helyzetet: nem kötődött a közterületi fához, gondozását az önkormányzattól várja és kongatja a vészharangot, ha a közműveket, a járdát, kerítését, a háztetőt rongálja az ága. Egyszerűsíti valamivel a helyzetet, ha invazív fafajról, például a bálványfáról van szó, ami minden más növényzetet kiszorít, vetélytárs fafajok és növényzet növekedését megakadályozza, s nagy tempóban terjed a lakott területről a védett természeti környezet irányába. A bálványfa kivágását, visszaszorítását nemcsak a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilisi Parkerdő kéri, hanem törvények írják elő ezt az önkormányzatok és az ingatlanok magántulajdonosai számára is. Néhány kivételtől eltekintve – az építkezési projekt helyszíneken szükséges favágást leszámítva – ilyen beteg, veszélyes és invazív fa példányokat vágtunk ki Pilisborosjenő ófaluban és a külső településrészeken is. Március 15-ig, a madarak költési időszakának kezdetéig igyekeztünk befejezni, s most a faültetés ideje jön. Két helyszínen még most, tavasszal, más helyszíneken ősszel telepítünk a kivágott fák helyett új fákat. Nem feltétlen ugyanoda, ahol az előző nőtt, hiszen sokszor nem kellő átgondoltsággal lettek telepítve vagy a telepítés óta megváltozott a fizikai környezet. A következő, áprilisi képviselő-testületi ülésen pedig szándékaim szerint erdősítésre jelölünk ki egy falubeli vagy közeli ingatlant, hogy növelhessünk a lombbal borított, erdős területet a falu környékén – az élővilág sokféleségére gyakorolt pozitív hatás és a kedvező mikroklimatikus folyamatok erősítésének reményében, a példamutatás szándékával.

Minden Falubeli lakosnak ezúton kívánok áldott, békés Húsvéti Ünnepet!

Tömöri Balázs