Kedves Falubeliek!

A vírushelyzetre való tekintettel az idén elmaradt ünnepélyes koszorúzás helyett fogadják szeretettel a március 15-i rövid összeállításunkat és a polgármesteri megemlékezést.

Hálás köszönet a közreműködésért:

Hirtling István színművésznek Márai Sándor: A márciusi ifjú c. írása alapján készült hanganyagért

a rajzokért, alkotásokért és fotókért:

a Pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolának, a Pilisborosjenő Mesevölgy Óvodának a Tökmag Családi Bölcsődének az Egészségsziget Családi Bölcsődének

A pilisborosjenői lakosoknak a kokárdákról készült fényképekért.

Reichel József Művelődési Ház és Könyvtár

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Pilisborosjenőiek! 

Március 15-ét 173 éve ünnepeljük. A magyarság egyik legnagyobb történelmi eseményéről ezúttal rendhagyóan, online emlékezünk meg. 

1848 kapcsán hajlamosak vagyunk mindig forradalomról beszélni, talán e szó romantikus atmoszférája miatt, azonban a forradalmak általában a különböző osztályok közötti harcot szokták jelenteni. Például Franciaországban a polgárság támadt az addigi uralkodó osztályra, a nemességre. 

Magyarországon ez nem így történt. A reformkorban az ország értelmisége termékeny vitákban átgondolta, hogy az országot hogyan lehetne felemelni, a fennálló igazságtalanságokat megszüntetni. 

Ilyen igazságtalanság volt az egyenlőtlen közteherviselés, hiszen a nemesség és azon belül a főnemesség, a leggazdagabb réteg nem adózott. A társadalom nagyrészét kitevő jobbágyság és zsellérség jogfosztott helyzetben volt, nem volt törvény előtti egyenlőség. 

Az ország a Habsburg Monarchia gyarmata ebben az időben, vagyis nem volt saját bankrendszere, saját pénze, s Ausztria kizsákmányolta. Az idegen uralkodóház a hatalmát a cenzúra eszközével is védte, ami sokszor megakadályozta a számukra egyébként veszélytelen közéleti vitákat is. 

Természetesen a nemzetnek nem volt saját kormánya és hadserege, a Habsburgok az élet minden területén a német nyelv használatát erőltették, hosszú távú céljuk az ország elnémetesítése volt. Ez már a XVIII. században elkezdődött, amikor a török kiűzése után a lakatlan területekre tudatosan, lehetőleg katolikus németeket telepítettek be. Így érkeztek Pilisborosjenőre is a svábok. 

A reformkorban az ország haladó értelmisége, amely köznemesekből, városi polgárokból és főnemesekből állt, ezekre a problémákra keresett és talált válaszokat. Ebben a folyamatban a kiváltságosok nem mindig védték előjogaikat, hanem a közjó érdekében áldozatokat hoztak. Például Széchenyi Ferenc, Széchenyi István édesapja 1802-ben több tízezer kötetből álló könyvtárát a nemzetnek adományozta, így jött létre a későbbi Széchenyi Könyvtár. Fia, Széchenyi István birtokai egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémia megalapítására. Számos kezdeményezése között szerepel tágabb pátriánkon belül az Óbudai Hajógyár megalapítása is.

A nyelvújító értelmiség – Kazinczy Ferenc vezetésével – új szavakat teremtett a külföldi szavak helyettesítésére és a magyar nyelvet alkalmassá tette a tudomány művelésére.

A bécsi udvar mélységes gyanakvással figyelte és akadályozta a reformokat. Végül 1848-ban emiatt tört ki a szabadságharc. Kossuthék alkotmányos reformot akartak, s először az országgyűlésben terjesztették elő elképzeléseiket, amit az alsóház elfogadott, de a főrendi ház nem támogatta a javaslatot. Az Ellenzéki Kör ezt követően országos petíciós mozgalom megszervezésével akarta gyorsítani az országgyűlés munkáját. 

Ennek hatására fogalmazta meg Irinyi József a 12 pont első verzióját, amit Jókai Mór később átírt és kiegészített, s március 15-én Landerer nyomdájában kinyomtattak. A 12 pont a reformkor céljainak tömör összefoglalása volt, lényegében a modern magyar állam megalakításának kiáltványa.

A magyar történelem során szinte példátlan nemzeti egység alakult ki, a kiváltságosok önként hajlandók voltak lemondani kiváltságaikról, a nemesség, a polgárság, a parasztság és a betelepített németek együtt harcoltak egy új, igazságosabb és Ausztriától független Magyarország megteremtéséért. Ezt a szabadságharcot a kezdetektől a törvényesség és a rend hatotta át, nem volt forradalmi terror, rablás és mészárlás.  (Helyi vonatkozás, hogy az 1848-as összeírásban 3 pilisborosjenői honvéd is szerepelt.)

A szabadságharc az első szakaszban lényegében győzött, a Habsburgok és Ausztria nem volt képes megakadályozni az ország függetlenedését. Az Orosz Birodalom intervenciója kellett ahhoz, hogy a szabadságharcot később leverjék. Nehéz 18 év következett ezután, de a szabadságharc bukása ellenére is elérte céljai nagy részét. A jobbágyfelszabadítás visszafordíthatatlan volt, a kiegyezést követően létrejött az önálló, az országgyűlésnek felelős magyar kormány, a magyar bankrendszer, Erdély magyar irányítás alá került, az iskolák és a közigazgatás nyelve végérvényesen magyar lett. Egységes adórendszert vezettek be, az igazságszolgáltatás előtt mindenki egyenlő lett.  Végeredményben a szabadságharc annak ellenére, hogy leverték, győzött.

Mit tanulhatunk a 1848-as szabadságharcból?

Szabad vitákban kell kialakítani azt a közös nemzeti minimumot, amelyben mindenki egyetért, s nem szabad ellenségnek tekinteni a politikai ellenfeleket. A nemzeti minimumnak igazságos, egységes értékrenden kell állnia, mert egyébként nem lesz szilárd alapja a közjónak, a mi magyar közösségünk békés együttélésének.

Azokat a vívmányokat, amelyeket a 48-as szabadságharc jóvoltából élvezünk – törvény előtti egyenlőség, sajtószabadság, szuverenitás – minden áron fenn kell tartanunk, erre emlékeztet minket 2021. március 15-én is ez az ünnep.

 

Pilisborosjenő Önkormányzata nevében,


Tömöri Balázs
polgármester