Az internetbiztonsági online kampányunk következő részében ismét a Kék-Vonal ajánlásaiból válogatunk. A visszajelzések alapján valóban sokan nem vagyunk tisztában az alapfogalmakkal és a lehetőségeinkkel se, tanuljunk hát együtt.
INTERNETFÜGGŐSÉG
Sok szülőben merül fel, hogy mikortól tekinthető internetfüggőnek egy kamasz? Jól ítéli meg vajon a szülő a probléma súlyosságát, ha úgy érzi, hogy a gyermeke túl sok időt töltött a neten?
MITŐL VÁLHAT FÜGGŐVÉ A GYEREK?
Valójában nem jó mutató pusztán a netezéssel töltött idő, hiszen lehetséges, hogy valaki sok időt tölt az interneten, de nem mutatja a függőség jeleit.
A leginkább függőséget kiváltó vetülete az internetnek a társas kapcsolattartásra használt interaktív funkciók, főleg az azonnali üzenetküldésre , visszacsatolásra alkalmas eszközök, a chat, az online játékok.Az azonnaliság azt jelenti, hogy nem kell várni a visszacsatolásra, ami az egyik legfontosabb rizikó tényezőt is jelzi, ami a késleltetés képességének a hiánya.
A legkönnyebben függőséghez az online ismerkedés, kapcsolatépítés, kommunikáció vezethet. Ez mutatja az internet előnyeinek és hátrányai között vékony határmezsgyét, hiszen egyben előny hogy a net lehetőséget ad arra, hogy könnyen ismerkedjünk és tartsunk kapcsolatot másokkal, ugyanakkor ez függőséghez és végül elszigeteltséghez és magányossághoz vezethet.
Függőség tünetei:
- elveszítik a kontrollt a használat felett, képtelenek leállni, akkor is, ha már tudják, hogy le kéne állniuk
- annyira belemerülnek az internetezésbe, hogy nem tudják csökkenteni a mennyiséget
- sürgetést érez, hogy mielőbb netezhessen, ha nethez jut, az örömet okoz kezdetben, de utána növekvő feszültséget , stresszt okoz
- a mindennapi életben hátrányokat okoz, elvonja a figyelmet más tevékenységektől
- az internet válik a legfontosabbá, utalja a gondolatokat, elhatalmasodik az ezzel való foglalkozás, a többi dolog kevésbé fontossá válik, jelentősége leértékelődik
- ha nem internetezhet, akkor elvonási tünetek jelennek meg: ingerültség, düh, szorongás, feszültség, ezen tünetek csökkentésének egyetlen eszközének azt látja, ha újra netezik
- idővel egyre gyakrabban és egyre többet kell a neten lógnia, hogy jól érezze magát
- nem jut elég ideje az élet többi területére, a szociális kapcsolatokra, tanulásra, hobbikra stb.
Felelős szülőként fontos, hogy együtt, közösen hozzatok döntéseket arról, hogy hol fognak élni a közös gyerekeitek, kié lesz a szülői felügyeleti jog, és hogyan garantáljátok, hogy mindkét szülővel szoros kapcsolatot tudjon tartani a gyereketek. Mert ehhez egyértelműen joga van. Azonban vannak esetek, amikor sokszor az információk hiánya, sokszor a félelem, sokszor a szülők közötti kommunikáció teljes megromlása miatt az egyik szülő úgy dönt, hogy a másik beleegyezése nélkül külföldre költözik a gyerekekkel. Ezt nevezzük a gyermek jogellenes külföldre vitelének, és visszatartásának, mely esetben a különélő szülő jogosan tud eljárást kezdeményezni a gyermek mielőbbi visszavitele érdekében.
A FÜGGŐSÉG TÜNTEI
- elveszítik a kontrollt a használat felett, képtelenek leállni, akkor is, ha már tudják, hogy le kéne állniuk
- annyira belemerülnek az internetezésbe, hogy nem tudják csökkenteni a mennyiséget
- sürgetést érez, hogy mielőbb netezhessen, ha nethez jut, az örömet okoz kezdetben, de utána növekvő feszültséget , stresszt okoz
- a mindennapi életben hátrányokat okoz, elvonja a figyelmet más tevékenységektől
- az internet válik a legfontosabbá, utalja a gondolatokat, elhatalmasodik az ezzel való foglalkozás, a többi dolog kevésbé fontossá válik, jelentősége leértékelődik
- ha nem internetezhet, akkor elvonási tünetek jelennek meg: ingerültség, düh, szorongás, feszültség, ezen tünetek csökkentésének egyetlen eszközének azt látja, ha újra netezik
- idővel egyre gyakrabban és egyre többet kell a neten lógnia, hogy jól érezze magát
- nem jut elég ideje az élet többi területére, a szociális kapcsolatokra, tanulásra, hobbikra stb.
MIRE KELL FIGYELNIÜK A SZÜLŐKNEK A KÖZÖSSÉGI MÉDIA KAPCSÁN?
Bár szülőként sem mindig könnyű eligazodni az internet világában, ezért is nagyon fontos, hogy ebben ne hagyjuk magukra a gyerekeket sem!
VEGYÜK KOMOLYAN A VESZÉLYEKET!
A kutatások azt is mutatják, hogy a magyar szülők sajnos keveset tudnak arról, hogy a gyerekeik mit csinálnak a neten, mivel töltik ott az idejüket. Sokszor nem is ismerik azokat az oldalakat, amiket a gyerekük látogat, és arról sem lehet megfelelő elképzelésük, hogy ez milyen veszélyekkel járhat a gyerekek számára. Előfordulhat, hogy az internetes veszélyekre nem tekintenek valós veszélyként, azt gondolják, hogy amíg a gyermek otthon ül a gép előtt szobájában, addig nagy baja nem eshet. A legfontosabb, amit a szülőknek tanácsolni tudunk az az, hogy ne hagyja ezen a területen sem magára a gyermekét, igyekezzen nyomon követni, hogy mivel foglalkozik a neten, ott milyen élmények érik őt. Az is jó, ha időről időre ellenőrzi, hogy milyen információk vannak fenn a gyermekéről a neten, nyilvánosan elérhetően.
A korlátozás, túlzott szabályozás sokszor nem válik be, ráadásul nem is szolgálja azt a célt, hogy a gyerekek megtanulják biztonságosan használni az internetet, illetve felismerni a kockázatokat.
FONTOS AZ ALAPVETŐ BIZALOM
Az a fontos, hogy olyan kapcsolat legyen a szülő és a gyermek között, ami lehetővé teszi, hogy a gyerek bizalommal forduljon a szülőhöz akkor is, ha valami rossz történt. Sokszor látjuk azt, hogy azok a gyerekek, akik valamilyen rossz élményről mesélnek a Kék Vonalnak, nem merik elmondani a szülőknek, hogy mi történt velük, illetve nem tudják, hogyan tegyék, főképp azért mert félnek a retorzióktól, pl. attól, hogy a szülők majd letiltják az internetről. Ezért inkább segítséget sem kérnek. Másrészt sokszor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor magukat is kicsit hibásnak érezhetik, mert mondjuk felelőtlenül töltöttek fel magukról valamit (akár egy túlzottan kihívó fényképet), és tartanak a szülői reakciótól, ám ettől függetlenül segítségre is szükségük lenne. Ezeken átsegít az, ha a gyermek azt érzi, hogy bármit megoszthat a szülővel.
A legtöbbet akkor tehetjük a gyermekünkért, ha beszélgetünk velük azokról az élményekről, amelyeket a közösségi oldalak használata során, facebookozás alkalmával szereznek, és nyitottan állunk hozzá, hogy az ő szokásaikról, tevékenységeikről, motivációkról még többet megtudjunk.
Akkor tudunk hitelesen kommunikálni a gyerekekkel ezekről a kérdésekről, ha mi magunk is felkészültnek és járatosnak érezzük magunkat a témában. Ezért fontos, hogy szülőként mi is ismerjük pl. a facebookot vagy más online eszközt és szerezzünk saját tapasztalatokat!
Ezeket a kérdésköröket érdemes a gyerekekkel is átbeszélni, felmérni, hogy mennyire ismerik az adatvédelmi lehetőségeket, illetve hogy hogyan használják a jelszavaikat:
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK ISMERETE
Érdemes végignézni az egyes oldalak adatvédelmi beállításait, hogy ismerjük azok a módokat, hogy hogyan lehet beállítani, hogy ne kaphassunk kéretlenül ismeretlenektől bejelölést, üzenetet, hogy egyes képek ne jelenjenek meg az üzenőfalunkon, vagy csak bizonyos személyekkel oszthassuk meg stb.
ZAKLATÓ, SÉRTŐ TARTALMAK (POSZTOK, KÉPEK, ÜZENETEK) ELLENI FELLÉPÉS
Káros vagy illegális tartalmakat a www.internethotline.hu oldalon lehet bejelenteni.
JELSZÓ HASZNÁLATA
Érdemes a jelszavakat minél gyakrabban változtatni és minden online felülethez más- más jelszót használni. Kifejezetten ügyelni kell arra, hogy a legtöbb oldal automatikusan is elmentheti a beírt jelszavakat, így könnyebb hozzáférni a profilunkhoz.
MIT TEHETSZ SZÜLŐKÉNT A GYEREKEK ÁLDOZATTÁ VÁLÁSÁNAK MEGELŐZÉSÉRT?
A szexuális bántalmazásnak nagyon sok formája fenyegeti a gyerekeket. Ötből egy gyermek válik szexuális abúzus vagy erőszak, szexuális zaklatás áldozatává. A jelenség közel van. Ez nem olyasmi, ami garantáltan mindig csak másokkal történhet meg. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától, bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától.
A bűncselekmények elkövetését megelőzni, leginkább azzal lehet, ha megelőzzük, hogy legyenek elkövetők, akik a bűncselekményeket elkövetik. Mert áldozat bárkiből lehet. Mégsem hibába való, beszélni prevencióról a potenciális áldozatok szemszögéből sem, ráadásul az alábbi a gondolatok, az elkövetévé válást is megelőzhetik. Ugyanakkor nagyon fontos két alapvetés: nincs tökéletes prevenció, és az áldozatokat sose vonjuk felelősségre, ha áldozattá váltak. A család, a szülők, a gyerekek közeli hozzátartozó abban játszhatnak kulcs szerepet, hogy csökkentsék a gyerek sérülékenységét, csábíthatóságát – zsarolhatóságát és hogy megkönnyítsék, a segítségkérést a gyerek számára, bármilyen helyzetbe is kerüljön. A kortársak közötti online szexuális zaklatás eseteiben különösen jellemző, hogy az áldozat fél segítséget kérni, és így gyorsan eszkalálódik egy bántalmazó folyamat.
ÉRZELMI BIZTONSÁG
Az érzelmileg biztonságos, elfogadó családi légkör – illetve annak hiánya, nagyon meghatározó. Ha a gyerekek életének első éveiben a család megtartó és támogató közeget jelentett, nagyobb eséllyel fog kamaszként is bizalommal fordulni a szülei felé. Még akkor is, ha éppen bajban van, esetleg úgy érzi saját magát sodorta bajba. Kevésbé fog félni az áldozathibáztatástól, a meg nem értettségtől, a fájdalma bagatellizálásától.
LEHESSEN KÉRDEZNI!
A serdülőkben rengeteg kérdés és gyakran sok frusztráció is van a testükkel, a nemiséggel, a szexualitással kapcsolatban. Nem biztos, hogy ezeket mindig, és mindegyikük a szüleinek szeretné feltárni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos egészen kisgyermekkortól éreztetni: bátran fordulhat hozzánk kérdéseivel, gondjaival. Így lehet esély rá, hogy egyáltalán eszébe jusson egy kamasznak a szülő akkor is, ha kérdései vannak a szexualitással vagy az éppen online biztonsággal kapcsolatban. A bizalomteli légkör mellett, fontos, hogy legyen figyelem, tér és közös idő. Ezek nélkül minden beszélgetés nehezebben valósítható meg.
A SEGÍTSÉGKÉRÉS LEHETŐSÉGE
Mint említettük, áldozat bárkiből lehet. Abban viszont különösen a neten elkövetett szexuális visszaélések esetiben nagy különbségek lehetnek, hogy ki mikor ismeri fel, hogy éppen áldozattá válik és tud-e, mer-e időben segítséget kérni. Azért is fontos, hogy legyenek mély és őszinte beszélgetések a családban, mert ezen alkalmakkor tanulja a gyermek felismerni és verbalizálni az érzéseket. Sokszor azért is nehéz segítséget kérni egy bántalmazó helyzetben, mert nincsenek szavak elmondani, hogy mit is éreznek, mi történik velük.
NEMET MONDANI
A gyerekek kétéves koruk körül, amikor a saját autonómiájuk kialakítása a legfőbb életkori feladatuk, általában nagyon jól tudnak nemet mondani. Viszont ha a dackorszakban a kisgyerek azt tanulja meg, hogy ő nem mondhat nemet otthon és az iskolában sem, akkor nehezen fog nemet mondani egy csábító, visszaélő helyzetben is. Az autonómia érzés helyett a szégyen és a kétely lesz a meghatározó életérzése. Nem fog nemet mondani egy személyeskedő, bántó kortársnak vagy egy tolakodó felnőttnek sem, ha nincsenek meg a saját önvédelme eszközei. Ezért könnyebben lesz csábítható, nehezebben fogja a saját intimitásának határait védeni. A család legyen az a tér, ahol a nemet is lehet gyakorolni és megélheti a gyerek a saját határai tiszteletben tartását.
„LET’S TALK ABOUT…”
Sok családban ma is tabu téma a szexualitás, ami tovább nehezíti a segítségkérést, vagy egyáltalán egy szexuális zaklatás felismerését és néven nevezését. A szexualitás nem egyenlő a biológiai működéssel, a nemi betegségekkel és a fogamzásgátló módszerekkel, tehát a szexualitásról való családi beszélgetések se korlátozódjanak a szexuális visszaélések és egyéb veszélyek megelőzésére. Ha a gyerekek hallanak arról és tapasztalják a felnőtt környezetet látva, hogy a szexualitás a pozitív érzelmek, a szeretet, a gyengédség, az összetartozás kifejezése, akor észre fogják venni, ha a szex nem erről szól – hanem szégyenről, félelemről, fájdalomról. A szexuális visszaélés, a szexuális erőszak témája se legyen tabu! Ha ilyesmiről kezd beszélni a gyerek, ha ez szól a rádióban, erről szól a film vagy egy újságcikk, használd ki a helyzetet és beszélgessetek!
HOGYAN REAGÁLJ, HA ONLINE ZAKLATTÁK A GYEREKEDET?
A szexuális bűncselekményeknek nagyon nagy a látenciája, ahogy a netes visszaéléseknek, online bántalmzásnak, zaklatásank is. Gyakran maguk az áldozatok is félnek, hogy ha elmondják mi történt, attól csak még rosszabb lesz minden. Sajnos ez a félelem nem alaptalan, mert nagyon sokszor a környezet nem tud mit kezdeni a helyzettel, sokan ijedtségből, önvédelemből vagy felkészületlenségből rosszul reagálnak vagy inkább meg sem hallják a segélykiáltást.
A segítségkérés legnagyobb gátja az áldozathibáztatástól való, messze nem alaptalan félelem. Az áldozatok sokszor beigazolódó félelme, hogy őket fogják hibáztatni. Senki nem akarja megkapni, hogy kurvás, hogy túl kacér, kihívó, illetve felelőtlen, óvatlan, naiv vagy egyenesen ostoba – ha egy gyerek ilyen jelzőktől fél, akkor a legszörnyűbb dolgokat is inkább elhallgatja. A szexuális bántalmazásért, mindig a bántalmazó a felelős! Ha úgy érzed, ez a te hozzáállásodban nem ilyen egyértelmű, akkor olvass, tájékozódj, kérj segítséget, dolgozz a saját önismereteden – mert bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy ott áll előtted egy áldozat: akár a saját gyereked! Az áldozathibáztatással a potenciális segítő, támogató személyből is bántalmazó lesz, akár akkor is, miközben éppen segíteni akar.
MIÉRT HIBÁZTATJUK AZ ÁLDOZATOKAT?
Áldozathibáztatásról beszélünk akkor, amikor az áldozatot tesszük felelőssé azért a sérelemért, amit ellene elkövettek. Minden bántalmazásra, de a szexuális visszaélésre, zaklatása különösen jellemző, hogy az áldozatok saját maguk is hibáztathatják magukat. A kortársak közötti online szexuális zaklatás áldozatainak gyakran a szégyenérzet és bűntudat, önvád, a „mi a baj velem?” típusú kérdéseken való önemésztő rágódás a legnehezebb.
Többségünk nem akar tudatosan áldozathibáztató lenni, mégis, még a felnőttek is belecsúsznak áldozat hibáztató mondatokba, de a támaszt kereső kamasz gyakran ezt kapja a kortársaitól is. Ennek több oka is van, amiket érdemes átlátni, mert így tehetünk a saját áldozathibáztató gondolatink ellen, és jobban tudjuk mások hozzáállását is alakítani. Érdemes megfigyelni, hogy milyen társadalmi normákat tanul egy fiatal a hírekből, filmekből, TV műsorokból, vagy a közösségi médiából. A tizenévesek a médiában gyakran hallhatnak szexuális zaklatásról, erőszakról: ezekben az esetekben rendszeresen előfordul, hogy az áldozatot hibáztatják, az ő felelősségét firtatják. „Miért volt éppen ott, miért olyan ruhát viselt, miért nem vigyázott jobban magára, tudhatta volna…” A válaszadó magyar fiatalok 70%-a gondolta azt, hogy ha valakinek a meztelen vagy majdnem meztelen fotója kikerül a netre, akkor az az ő hibája is. Ugyanakkor előfordul, hogy az elkövető viselkedését nem is kérdőjelezik meg. Előbb elhangzik a kérdés, hogy az áldozat, hogy bízhatott meg az elkövetőben, például miért engedte meg, hogy intim fotót készítsen róla, mint az, hogy, hogyan miért élt ezzel a bizalommal a bántalmazó vissza. Persze ez sem véletlen. A média sugallta kép mögött fontos pszichológiai tényezők vannak.
Azt is mondhatjuk, az áldozathibáztatást pszichénk önvédelme is motiválja. Az emberi gondolkodás szereti a kiszámíthatóságot. Ha teljesen véletlenszerűen valami rossz történik valakivel és nem egyértelmű, hogy miért, az nagyon ijesztő lehet, hiszen velünk is megtörténhet. Az áldozathibáztatás ezért sokszor egy nem tudatos stratégia, amit azért alkalmazunk, hogy kevésbé érezzük magunkat sebezhetőnek, hiszen elkerülhetőnek tünteti fel a rossz helyzeteket. Különösena fiataloknak, de nem csak nekik, nagyon fontos a kortárscsoport. Azért, hogy nehogy kiszoruljanak a csoportból, maguk is csatlakozhatnak az áldozat hibáztatásához, hogy bizonyítsák: ők maguk nem áldozatok, velük ezt biztosan nem lehet megcsinálni, ők biztosan meg tudják védeni magukat és nem is „szolgáltak rá” a bántásokra, zaklatásra.
Az áldozathibáztatás, ha mások bűntudatot ébresztenek az áldozatban, akkor is zaklatás, ha az áldozat saját magát is hibáztatja. Hozzájárul ahhoz, hogy az áldozat nem jelenti az esetet, nem kér segítséget, mert azt gondolja, hogy ő a felelős a kialakult helyzetért, és úgysem segít rajta senki. A hosszú távú lelki hatásokat is súlyosbítja és nehezíti a feldolgozást.
LÉGY VALÓDI TÁMASZ!
Ahhoz, hogy egy gyerek úgy érezze számíthat rád, mellette állsz, az első és legfontosabb a figyelem! Ha beszél hozzád, üzenne neked, megosztana valamit, ami számára fontos, nehéz, akkor valóban figyelj rá! Kapcsold ki a TV-t, a rádiót, tedd el a telefonodat vagy hagyd abba, amivel éppen foglalkozol, amint lehetséges. A második fontos pont, hogy higgy neki! Ha egy helyzet rossz, kínos, megalázó, akkor beszélni sem egyszerű róla. Senki nem áll neki szívesen még egyszer. Egyetlen kételkedő mondat is elég, hogy a gyerek többé szóba se hozza, mi
történt. Talán maga is elhiszi, hogy nem is komoly, nem is úgy volt, hogy elfogadható, amit a társai vele tesznek. Talán egyértelmű, hogy hinnél a gyerekednek, de a szexuális abúzus minden formája olyan rettenet, amit sokszor könnyebb nem elhinni. Sokszor jobb nem belegondolni, hogy a gyerekek egymás bántásában milyen kegyetlenek tudnak lenni, hogy akár egy-egy megjegyzés is milyen mély sebet tud ütni. De ha bagatellizáljuk vagy megkérdőjelezzük a történteket, azzal cserben hagyjuk azt, aki éppen védelmet keres.
KÉRJ TE IS SEGÍTSÉGET!
Az online szexuális zaklatás sokféle arcot ölthet, és sokféle mélységig eljuthat. Könnyen lehet, hogy az eset megoldása sokszereplős történet lesz. Ha a zaklatás az iskolai vagy egy sportegyesülethez köthető vagy más formális közösségből indult érdemes beszélni a ottani vezetőkkel, pedagógusokkal, jelezni a helyzetet és közösen, az érintett gyereket is bevonva gondolkozni a megoldáson.
Mindez nem egyszerű! Ha úgy érzed vannak szülői hivatásodban, olyan kihívások, amikhez segítségre van szükséged, ne habozz támogatást kérni! Szülőnek lenni kihívás, ne maradj egyedül! Hívd 116 000-t, a Kék-Vonalnál segítenek. (DE FALUNKBAN AZ OSZTÁLYFŐNÖK, IGAZGATÓNŐ ÉS ISKOLAPSZICHOLÓGUS LEGYEN AZ ELSŐ, AKIT MEGKERESÜNK! – a szerk.)
