Csak a falubeli együttműködések fokozásával tudunk eredményesen reagálni
Az elmúlt években olyan kihívások elé állított az élet bennünket (is), hogy még gyors áttekintést adni sem egyszerű. Özönvízszerű csapadék és viharos erejű szél, koronavírus világjárvány és egészségügyi, illetve mentális következményei, hőségriadó, aszály, ivóvíz-korlátozás, építőipari árrobbanás, ukrán-orosz háború elől futó menedékkérők, rezsicsökkentés csökkentése, üzemanyagárak emelkedése, növekvő és nehezen kiszámítható infláció, naponta emelkedő tűzifa-, takarmány- és élelmiszerárak, ezekből részben akár még átmeneti hiányok is, sőt újabban még hulladékos közszolgáltatási nehézségek is. És hogy még groteszkebb, elképesztőbb legyen: egy irányíthatatlanná vált kínai rakéta roncsai a cikk írásakor ismert szakértői álláspont szerint a Föld bármely pontján lezuhanhatnak – várhatóan július utolsó napján, ebből sem maradunk ki.
Ráadásul majd’ minden szinte egyszerre történik!
A legtöbb csapás összefügg a klímaváltozással, és tudtuk, hogy előbb-utóbb ezek be fognak következni. Egyre egyértelműbb volt, hogy már a mostani felnőttek életében is. Amire talán kevéssé számítottunk: ilyen gyorsan megtapasztalható, erős változásokra és arra, hogy még a vártnál is nehezebb reagálni, kezelni őket, ha nagyjából egyszerre következnek be. A harmadik nyár ér polgármesterként. A faluvezetői munka megkezdésekor azt hittem, hogy nyaranta, mikor tanítási szünet van, és a falubeliek többsége vízparton nyaral, akkor lesz majd lehetőségünk utolérni magunkat és rendbe tenni azt, amivel év közben esetleg lemaradásba kerülünk, nem jut rá a szükséges energia, figyelem, idő. Ez volt a terv, mondom, egy előzetes elképzelés – s valójában már az első nyáron borult.
Tény: közműveinket és közműkapacitásainkat, intézményeinket és férőhelyeiket, az infrastruktúrát az elmúlt évtizedekben nem fejlesztették a szükséges ütemben. Az ivóvízellátás problémái minden korábbi és egyéb problémánknál súlyosabb gondot okoznak. A legszélesebb kör számára ez jelzi a legerőteljesebben, hogy haladéktalan változtatni kell. Ehhez képest a szenynyvíztisztító telep elfogyott kapacitása már csak ritkábban és valamivel kevesebb ember számára látszik, pedig ugyanaz a problémakör. Az elektromos hálózat sem ennyi háztartásra épült, szinte minden új ingatlannál felmerülhet rákötési nehézség és akár egy évnél több elkészülési idő. A rezsicsökkentés csökkentése miatt most egyáltalán nem mindegy, hogy a falu önkormányzati tulajdonú épületállományának nagyjából múzeumba való a fűtésrendszere, egyéb gépészeti, vagy energiahatékonysági szempontból döntően öreg, korszerűtlen, elavult, pazarló vagy akár közműhiányos is. Egyre forgalmasabb utaink mind jelzik, hogy (a 2019 ősze óta tartó Belterületbe vonás: stop! ellenére is) a falu népessége továbbra is egyre gyarapodik, tovább nő a gépjárműállománya.
Vélhetően érdemes lett volna egy teljes helyzetképet csinálni, ha nem jön az első száz napban az előző ciklus út- és falu-programjának kellemetlen öröksége: elszámolási kötelezettség megszegésére és visszafizetési kötelezettségre figyelmeztető belügyminisztériumi levél, majd a (korábbi) bölcsődeépítési támogatás inkasszója, melynek visszavonását arra hivatkozva sem volt kis energia elérni, hogy emiatt a bölcsődeépítési pályázatunk lehetetlenül el. S mire eljutottunk addig, hogy a kormány annyi pénztámogatást adott a falunak (amit nagyon köszönünk!), amennyit e pályázati visszafizetési kötelezettség miatt azonnal le tudott foglalni, addigra pont az egyre gyakoribban özönvízszerű csapadék formájában lecsapó vihar elvitte a Tücsök utca pilisborosjenői, választások előtt sebtiben aszfaltozott alsó részét. S míg mi a valódi, hosszútávú műszaki megoldást terveztettük, a koronavírus világjárvány minket is utolért, s az első bekezdésben felsorolt kihívások és hatásaik megelőzése, követése került a fókuszba.
Az idei, a harmadik nyarat már a hőségriadó–vízkorlátozás és vízhiány–lajtos kocsi határozta meg, és még erőteljesebben érezhető, emlékezetes marad, mert a csekély téli-tavaszi csapadék miatt idén nyáron még égetőbb volt a vízhiány: folyók és tavak száradtak ki, élőlények pusztultak el, közel egymillió hektár termőföld lett használhatatlan.
Mégpedig gyorsabban, mint gondoltuk, és egészen bizonyosan mindenkire szükség van hozzá. A már megkezdett kezdeményezések felértékelődnek, hiszen jócskán vannak már jó irányú, a közösségre is építő kezdeményezések, mint pl. a komatál, fasorültetés, a pilisborosjenoinfo.hu-n alapuló Vegyél Jenőit!, a karácsonyi vásár helyi vállalkozóktól, önkormányzati föld művelése bérleti rendszerben, fóliasátrak, közösségi tervezés és még több hasznos már kifejlődött vagy még csírázó projekt, melyek meglévő szakértelmekre, a közösségre vagy egy-egy kulcsemberre, szereplőre építenek, épülnek.
Változtatni szükséges! Az útépítésre nyert pályázati pénzeket természetesen útra és parkolóra fogjuk költeni, de a falu klímaváltozáshoz való alkalmazkodását segítő, a következmények enyhítését célzó források keresése prioritás kell, hogy legyen. A csak erre használható forrásokból évente egy-egy utcarészt remélhetőleg továbbra is tudunk szilárd burkolattal fejleszteni, de folytatni kell az esőkertek, vizesárkok és járdák építését, illetve ahol csak lehet, ott a gyors vízelvezetés helyett vízmegtartó megoldásokat kell megvalósítani.
Autóparkolók helyett régi kutak kitisztítására van szükség, és akár új kutakat kell fúrni településrészenként, újra felfedezni az újrahasználati rendszereket (könyvtár, használtcikkpiac, csereberebörze, stb), fejleszteni intézményeinket és a konyháikat, támogatni a helyieknek értékesítő gazdálkodókat és szolgáltatókat, a helyben adózó és adakozó cégeket, saját komposztálót, közösségi eszköz-kölcsönzőt létrehozni, művelni kertjeinket, legyenek szárazságtűrők, de vízgyűjtősek, a magfogást tanítani, helyi magbankot létrehozni és olyan gondos gazdákra bízni javítandó minőségű önkormányzati földterületeinket, akik a falubeliek asztalára termelnek. Évkezdetkor óvodai közös befőzés, tartósítás tananyagok elsajátítása – együtt könnyebb. A külső forrásokat összpontosítani egyegy kiemelt célra – például csökkenteni az energiaszegénységet energiahatékonysági és megújuló energiát hasznosító fejlesztésekkel, energiaközösségek alakításával. Több telekocsi, jól kihasznált tömegközlekedés és kerékpár, gyaloglás. Helyi piac, helyi bolt, helyi bevásárlóközösség. Kisebb fecskelakások és több, nagyobb közösségi tér is kellhet. Belterületbe vonás: stop! – marad továbbra is, amúgy is kevesebb várható pályázati/külső forrás lesz, így kevesebb elméleti-irodai adminisztratív munka – több átgondolt, közös gyakorlatias helyi cselekedet, fejlesztés. Enyhet adó fáinkat sem hagyhatjuk kiégni – sem hőségriadótól, sem aszály alatti erdőtűztől.
Nem kell a barlangig, “a fára” visszamennünk! Igényeinket, életünket úgy tűnik, célszerű átalakítani, de mindenképp rugalmasabbnak, felkészültnek lenni. Saját és közösségünk érdekében. Szüleink-nagyszüleink javarészt már tudták és használták ezeket az eszközöket, megoldásokat! Számos családban, más közösségben megvannak még a jó példák, az kulcsfontosságú információ, amelyek egy részét akár még ma is gyakorolják.
A társadalmi szintű pazarlásnak jött el vélhetően a vége – egy jó időre, hazánkban és a világ jelentős részén biztosan.
Együttműködve! Így fogjuk tudni a gyorsan átalakuló világot feldolgozni, nem stresszként megélni. A közösségben, az egymásra odafigyelésben és egymás segítésében, a közös akaratban és cselekedetben óriási erő van! A közösségben nagyobb eséllyel van meg az a tapasztalat, tudás, erőforrás, amire szükségünk van és lesz. Ezekre az együttműködésekre fogunk tudni és kell építenünk falunkban is!!
Hálásan megköszönöm, ha van véleményük (az előttünk álló kihívásokról, megoldásokról) és megírják nekem!
Tömöri Balázs
polgarmester@pilisborosjeno.hu
