Miért ne előzzünk meg egy bajt, ha meg lehet? Baleset ellen például nincs védőoltás

2003-ban szereztem diplomát a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Két év külföldi kitérő után 2005- ben infektológus (fertőző betegségekkel foglalkozó belgyógyász) rezidensként kezdtem dolgozni, majd végül 2013-ban orvosi mikrobiológiából (fertőző betegségek laboratóriumi diagnosztikája) szereztem meg első szakvizsgámat. 2010 és 2011 között a Lipcsei Egyetem Virológia Laborjában dolgoztam DAAD ösztöndíjasként. A laborban töltött évek alatt sem szakadtam el a közvetlen betegellátástól, 2005 óta folyamatosan dolgozom hajléktalan betegek kórházi, illetve járóbeteg ellátásával az Oltalom Karitatív Egyesület orvosaként.

2017-ben vágtam bele a háziorvosi szakképzésbe azzal a szándékkal, hogy még inkább visszaszerezzem a közvetlen kapcsolatot a betegekkel. 2018 és 2020 között Dr. Kovács Levente pilisborosjenői praxisában helyettesítettem, így lehetőségem nyílt megismerni a község lakóit, illetve magát a helyet és viszonylagos elszigeteltségéből fakadó sajátosságait.

A háziorvoslásban mint szakmában az vonz, hogy az orvostudomány több területén kell frissen tartanom a tudásomat, így kisebb az esélye a szakmai beszűkülésnek. Szakmailag nagy kihívást jelent, hogy első vizsgálóként megkülönböztessem a kisebb problémákat a szintén kevés tünettel jelentkező, ámde jóval komolyabb, további szakorvosi vizsgálatot igénylő betegségektől. Ez a napi rutin mellett óhatatlanul bekövetkező szellemi ellankadást akadályozza meg. Bár az orvostudomány számos területe érdekel, a kedvencem mégis a fertőző betegségek maradnak, így a jelenleg kialakult világjárvány különösen érdekes számomra.

Nyilván sok részlete még rejtve van előttünk, sok kérdésre csak utólag fogjuk megkapni a választ, de fontos szem előtt tartani, hogy bármennyire is át van itatva napi politikával a járvány kezelése, azért ez mégis elsősorban szakmai kérdés (kellene, hogy legyen). Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert sok ember pártszimpátia alapján dönt például a koronavírus elleni védőoltás elfogadásáról vagy elutasításáról.

Sokakban alakulhat ki az a kép, hogy csak azért, mert az ő családjukban vagy ismeretségi körükben nem volt fertőzött, vagy nem alakultak ki az érintettekben súlyos tünetek, ezért nincs is akkora baj, mint amekkorának ezt a világ beállítja. Egy személyes példával hadd mondjak ennek ellent. Annak idején évekig nem oltattam magam influenza ellen, mert úgy éreztem, fiatal vagyok, mi baj lehet. Alig néhány ember betegedett meg a barátaim, családtagjaim, munkatársaim közül, nem volt Robin Cook regényérzete a hétköznapoknak. Aztán amikor a Virológiai Intézetben naponta tucatjával diagnosztizáltuk az  influenzafertőzötteket, akik közül sokan az intenzív osztályra kerültek, és ezek közül néhányan meg is haltak (fiatalok, alapbetegségek nélkül, terhes anyák, huszonéves férfiak), akkor rádöbbentem, hogy egész más arányokat láthatunk, ha közel kerülünk az események középpontjához, mint ha mondjuk egy irodában dolgoznék. Azóta minden évben beoltatom magam influenza ellen. Kedvenc főnököm mondását idézem „Miért ne előzzünk meg egy bajt, ha meg lehet? Baleset ellen például nincs védőoltás.”

Rendelésekről információ: https://pilisborosjeno.hu/portfolio-items/felnott-haziorvosi-rendelo-2/?portfolioCats=41